Xsense Szórakoztató magazin
Ez az én történetem – csak egy dolgot kérek, hogy senki ne ítéljen el elsőre. Ha semmilyen kedveset, pozitívot nem tudtok mondani, inkább semmit nem mondjatok. Ne kövezetek meg, azért, amit most olvasni fogtok.
„Egy évvel ezelőtt egy terhességi tesztet csináltam, ami pozitív lett. Egy teszt, amely megváltoztatta addigi életemet. A nők többségénél ez egy örömhír, én mégis úgy éreztem magam, mint akinek kihúzták volna a lába alól a talajt. Teljesen összetörtem. Féltem. Mit szólnak majd a szüleim? Megbocsátanak? Hogy mondom el a barátomnak? Vajon, hogy fog rá reagálni? Netán szakít velem?
Órák hosszát sírtam, és közben azon próbáltam a fejem törni, hogy mitévő legyek. Korábban sosem gondoltam az abortuszra úgy, hogy az nálam egyszer majd szóba jöhet, de azokban a szörnyű napokban egyre inkább valószerű megoldásnak látszott. Szégyen volt, de az tűnt a legjobb döntésnek. Közben azon gondolkoztam, hogy vajon hogy fogok továbblépni, ha elvégezték a beavatkozást.
Pár hétig egy szót sem szóltam senkinek. Egy mélyen vallásos családban nőttem fel, ahol minden élet számított. Minden alkalommal, amikor egy időpontot szerettem volna kérni a nőgyógyásztól, valami visszatartott. Volt úgy, hogy éppen nem volt elég pénzem, vagy közbe jött valami probléma, vagy hatalmába kerített a félelem. Így sosem jutottam el az orvoshoz.
Egyik nap az autómban ültem, a munkahelyemre igyekeztem, és közben ment a rádió. Egy énekes új dalát reklámozták, amelynek címe „All of me” volt. A dal egy édesapáról szólt, aki elvesztette gyerekét, és azt mondta: „Hogyan félhetek attól, akit szeretnem kellene. Vajon képes leszek együtt élni ezzel a fájdalommal?”. Ezek a mondatok teljesen felzaklattak. Annyira elszégyelltem magam, hogy képes lennék ilyen csúnya dolgot tenni, csak azért mert félek.
Akkor tudatosult bennem, hogy szeretném világra hozni a gyerekemet, hogy karjaimban tarthassam, hogy ott legyek, mikor kimondja azt, hogy: mama. Attól fogva mindennap csak azt a dalt dúdoltam, amely segített, hogy átlendüljek ezen a krízisen. Isten akkor ott volt velem. És most is itt van, na meg az a sok segítő ember, barát, aki körülvesz. És köszönöm a szerelmemnek is, hogy mellettem áll, és minden hálám az övé.”
