Xsense Szórakoztató magazin
Ismerjük a kliséket: ilyen a világ, nincs igazi család, a pénz az isten. Ám jó volna ezek mögé a dolgok mögé néznünk, hogy értsük, miről is van szó – de leginkább azért, hogy segíteni tudjunk, megelőzni, időben észrevenni a bajt.
Amikor még lehet tenni
A nevelés egy folyamat. A legtöbbet körülbelül a gyerek három éves koráig lehet tenni, mert ilyenkor alakulnak ki a szoros családi kapcsolatok – a legfontosabbak -, melyek az élet alapjait képezik.
A szülői ház, a testvérek, a közeli család még felnőtt korunkban is menedék.
A kisgyerek lelke olyan, mint egy üres papír, melyre a szülő írja fel az értékeket, az erkölcsöt, és a jövőbeli irányt. A kamaszkor előtt is lehet még nevelni gyereket, ám az idő múlásával egyre nehezebb, mert tágul számára a világ, és ha nincs megfelelő családból hozott értékrend, ingadozni fog a külvilágban látottak és a saját elképzelései között.
Hogyan lehet teleírni az üres papírlapot?
Idő kell hozzá és türelem. Türelem a gyerekhez, saját magunkhoz – kizárva a külvilág irreális elvárásait, egyszerű paraszti ész és szeretet által. Az idő sem mindegy. Nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség: az együtt megélt pillanatok, az, hogy ne egymás mellett, hanem egymással éljük meg a hétköznapokat.
A példamutatás a legfontosabb, ám nem kell, hogy hibátlanok legyünk. Fontos még az is, hogy tiszteletre neveljük gyerekünket, így a tanítást elfogadja majd az iskolában is, sőt, képes lesz arra, hogy értékelje az idősek bölcsességét, anélkül, hogy minden esetben, indokolatlanul megkérdőjelezné azt.
Intelligencia és gyereknevelés
A szülői szeretet mellett a szülői intelligencia is feltétele a gyereknevelésnek, ám nem mindegy, hogy ilyenkor mire gondolunk. Régebben az egyszerű, tanulatlan szülők jóravaló gyerekeket neveltek, egyszerre akár nyolcat is. Az intelligencia nem egyenlő tehát a tárgyi tudással.
Ez utóbbi csak hozzásegít, lehetőséget ad arra, hogy hamarabb lássuk meg, jobb szemszögből nézzük az esetleges problémát. Az intelligencia ez esetben inkább azt jelenti, hogy érdekel a gyereknevelés, hajlandó vagyok tanulni és ezeket hasznosítani, beépíteni a mindennapokba. Eredménytelen az a tudás, amit nem használunk.
Az iskola felelőssége
A hatalmas mennyiségű tananyag, az elvárások, hogy sikeres embert neveljenek gyerekünkből, nem teszik lehetővé, hogy a pedagógus – mint régen – odafigyeljen a gyerek ,,más” viselkedésére, és arra sem jut idő, hogy nyomonkövesse a gyereket, segítse őt napi szinten.
A gyerek felé az elvárások nagyok, terhek, tárgyi tudásra törekszik mindenki, nem a korának megfelelő érettségi szint elérésére. Így lesz a gyerekből egy korához képest nagy tudással (,,fegyverrel”) rendelkező, éretlen személyiség – ez pedig veszélyes kombináció, ha a szülő és az iskola nem figyel oda a gyerekre.
Mire kellene odafigyelni?
A felborult értékrendű gyereknél már korán jelentkezik az anyagiasság, a rámenősség. A kompromisszumokat elutasítja, hiszen úgy véli, ő már független személyiség. Ezért fontos neki a szinte korlátok nélküli szabadság.
Jellemzi az ilyen gyereket a közöny, mintha nem lennének érzelmei, heccből agresszív (ez nem csak verekedésben nyilvánul meg) – pedig vannak érzelmei: szorong, adott esetben depresszióra hajlamos.
A probléma az, hogy kamaszkorban, az után, ezek a problémák rögzülnek a gyerekben, fiatal felnőttben, viszont ekkor már nem nagyon lehet ,,javítani” a normákon.
Emiatt van az, többek között, hogy a bűnözők ki-be járnak a börtönbe – a megbánás részükről csak egy felvett klisé, ám nem lesz sajátjuk, mint érzés. Így ezen változtatni nehezen, vagy egyáltalán nem lehet utólag.
