Xsense Szórakoztató magazin
Azt mondják, hogy Oroszországban két baj van: a bolondok és az utak. Utóbbira egészen a közelmúltig az egyik legékesebb példa a Kelet-Szibériában található Léna főút volt, melyet a világ legmocskosabb útjának hívtak az emberek.
A közel 1200 km hosszú út közlekedési szempontból nélkülözhetetlen volt Nyever és Jakutszk között, mégis az út olyan állapotban volt, hogy bár forgalmas főút volt, nem volt rá garancia, hogy aki elindult rajta, az el is fogja érni a célját. A Xsense-nál most elmeséljük, hogy miért volt ez, és mi történt azóta az úttal.
A Léna főút, vagy másnéven A360-as főút nevét az egész világon ismerik. Elég csak rákeresnünk a nevére ahhoz, hogy lássuk, nem egy szokványos autóútról beszélünk. A több mint 1000 km hosszú út ugyanis egy valóságos autótemető volt.
Kezdjük az elejéről: a térképen piros színnel jelzett út az oroszországi Nyever és Jakutszk várost köti össze egymással. Eredetileg a 19. században építették, főként azért, hogy az aranybányászok és egyéb bányászok munkába tudjanak menni, illetve anyagot exportálhassanak az ottani bányákból.
Az utat azonban ekkor még szekérvontatásra és lovaknak tervezték, ennek megfelelően pedig az út maga tömörített talajból készült. Sejteni lehet, hogy Kelet-Szibériában egy ilyen út nem túl hosszú életű, ám ennek ellenére több évtizeden keresztül szolgálta az embereket és az autókat anélkül, hogy bárki is hozzányúlt vagy fejlesztette volna.
Az út eredetileg nem volt ilyen hosszú, ezt a szovjet kormány hosszabbította meg 1925 és 27 között, felismerve annak fontosságát az ország gazdasága számára. Az út állapota azonban ekkor sem volt sokkal különb a korábbi állapotához képest, és ez így is maradt egészen 2010-ig. Ez idő alatt megszámlálhatatlan mennyiségű „áldozatot” szedett magának – főként teherautókat.
Bár száraz, sőt még havas időben sem volt különösebb gond az úttal, a megolvadt hó vagy heves esőzés hatására mindig egy életveszélyes akadálypályává változott, amit ennek ellenére mindig megpróbáltak leküzdeni a környéken élő emberek több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.
2010-ben azonban megkezdődött az út teljeskörű felújítása, és ekkor már nemcsak a már meglévő földet egyengették el, hanem egészen korrekt aszfalt burkolatot kapott. Hogy ez meddig fogja bírni a kelet-szibériai időjárást, az megint más kérdés, de az biztos, hogy most néhány évig nem fog majd ilyen sárban dagonyázós, elakadós kép készülni a hosszú évtizedeken át rettegett Léna-útról.
