Egy fotós készített egy teljesen normális utcaképet. De otthon a kép felfedett valami szörnyű dolgot.

Babycakes Romero, egy brit fotóművész, aki a környezete és az embertársai éles megfigyelője.Kamerával a kezében járja szülővárosa – London – utcáit és dokumentálja a helyeket, az embereket és a pillanatokat.

Néhány évvel ezelőtt kezdte észrevenni, hogy az intim és társadalmi pillanatokon kezd eluralkodni egy bizonyos tárgy: az okostelefon.

A buszon, a metrón, az étteremben, randi előtt, randi után, randi közben, étkezésnél, a fürdőkádban, a liftben, a hallban, a hotelszobában, a moziban, a strandon, szenteste a fánál, szeretkezéskor, ha netán unod a banánt, egyszóval mindenhol, mindenkor, minden helyzetben képesek vagyunk nyomogatni a telefonunkat.

Oly mértékben felgyorsult a technika, és olyan széles tárházzal kínálkozik előttünk (persze mindez nem lehet kifogás a viselkedésünkre), hogy gyakorlatilag nehezen, vagy sehogy nem tudjuk elképzelni az életünket a kütyük nélkül. Újabb függőség van kialakulóban, mégpedig a virtuális világ által ‘felajánlott’ addikció. Nem tudom, ki tudna olyan élethelyzetet mondani, amelyben ne használnánk a mobilunkat, merthogy már a wc-re is azzal megyünk, az szinte alap. Számos mém is született erre az élethelyzetre ugyebár.

Gyökereiben formálódtak át századunk kommunikációs szokásai. Chaten szakítunk, Facebookon csajozunk és pasizunk, ha tetszik valami, csak dobunk egy lájkot, ha nagyon bejön, akkor mellékanyarintunk egy szmájlit is. Azt még a képzeletünk sem tudná megjósolni, hogy milyen irányba fejlődik ez az egész, és melyik szinten áll meg, ha képes megállni egyáltalán.

Akarva-akaratlanul is eszembe jut a Terminátor, és egyáltalán nem látom valószerűtlennek azt a tézist, hogy az emberiséget az általunk kreált gépek fogják kiirtani. Persze nyilván ez nagy és meredek ugrás a mobilnyomkodásról a kihalásra, de nem alaptalan félelem.

Elgondolkodunk-e magunkon, figyelünk-e eléggé a másikra, a társunkra, a párunkra, az anyukánra, amikor élőben, hús-vér emberként jelen van mellettünk, és nem csak egy virtuális térben látjuk és halljuk, hanem igaziból. Ez is a mi döntésünk. és ahogyan mindenben, ebben is létezik aranyközépút, csak azt olyan nehéz megtalálni…

A képek láttán talán megállsz egy pillanatra. Sokan panaszkodnak arról, hogy egyre inkább egy technológiai buborékban élünk. Még ha az aggályok eltúlzottak is, nem lehet tagadni, hogy ezek a fotók eléggé elszomorítanak. Talán valamikor a jövőben, a következő üzenet, a következő állapot frissítés vagy Snapchat csak nem lesz olyan fontos.

Ki tudja, talán egyszer az emberek rájönnek, hogy mi fontos igazán!

forrás