Az emberi elme egy elképesztően összetett dolog. Mentális egészségünket rengeteg biológiai-kémiai folyamat egyensúlyozza, emellett a külső behatások is rengeteg szerepet játszanak elménk fejlődésében. Gyerekkori traumák, katasztrófaként megélt ijesztő/szomorú történések mind közrejátszanak abban, ha valaki felnőtt létére is fóbiákkal, félelmekkel küzd. Ezek a fóbiák a legkülönfélébbek lehetnek, és félelmetes belegondolni, hogy a világon rengetegen élnek, akiknek hasonló iszonyokkal kell megküzdeniük nap mint nap.
Klausztrofóbia – félelem a bezártságtól, szűk helyektől.
Athazagorafóbia – retteg a feledésbe merüléstől, a kiközösítéstől.
Arachnofóbia – pókoktól való félelem.
Tripanofóbia – a tűktől illetve injekciós tűktől és az injekcióktól való félelem.
Tokofóbia – a szüléstől való félelem.
Chronofóbia – félelem az idő múlásától.
Niktofóbia – félelem a sötéttől.
Agorafóbia – nagyobb terektől, utcáktól való félelem.
Tafofóbia – a sírtól és élve eltemetéstől való rettegés.
Filofóbia – félelem a szerelemtől.
Szkopofóbia – félelem, hogy valakik megfigyelnek, vagy valaki állandóan figyel minket.
Kuloulrofóbia – bohócoktól való félelem.
Cherofóbia – félelem a boldogságtól.
Automatofóbia – viasz babáktól való félelem.
Ecclesiofóbia – templomoktól való félelem.
Kenofóbia – a nagy üres helyektől való félelem.
Eisoptrofóbia – félelem a tükröktől.
Nekrofóbia – haláltól és halottól való félelem.
Thalassofóbia – félelem a tengertől.
Tripofóbia – félelem az egymáshoz közel álló, apró lyukaktól.