10 tévhit Kínával kapcsolatban, amik távol állnak a valóságtól

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor kijelenthetjük, hogy egyes emberek alapvetően negatívan viszonyulnak a kínaiakhoz. Ennek oka valószínűleg a kínai turisták, akik nem mindig illenek a nyugati kultúrába, illetve maga a távolkeleti kultúra, amihez sokszor felszínes előítélettel állnak az emberek. A valóság azonban ettől távol áll, és ez mindenki számára azonnal nyilvánvalóvá is válik, amikor például személyesen látogatja meg ezt a nagyon különleges országot, amit ezután az előítéletek helyett a saját tapasztalatai alapján tud majd behatározni.

A Xsense-nál most egy orosz utazó, Masha Pipenko személyes tapasztalatait osztjuk meg veletek, aki nemcsak szereti Kínát, de úgy ismeri ráadásul, mint a saját tenyerét:

,,Személy szerint nagyon szeretem Kínát és a kínaiakat, ezért elszomorít, hogy a velük kapcsolatos első benyomások nem mindig pozitívak, a negatív hozzáállások pedig könnyen félreértésekhez vezethetnek. Ezért döntöttem úgy, hogy összegyűjtöm a kínai emberekkel kapcsolatos leggyakoribb sztereotípiákat, és megosztom a véleményem a személyes tapasztalataim által leszűrt valóságról.

• A kínaiak nem ismerik a jómodort. Tátott szájjal esznek, köpködnek és lökdösik egymást. Ez így igaz. Kínai szemmel nézve azonban teljesen más a jólneveltség jelentése, ami nem mindig világos a nyugati országokban élő emberek számára. Ugyanez persze fordítva is igaz: a papírzsepibe orrfújás, az idős ember keresztnevén szólítása, vagy az, hogy hagyjuk, hogy a férfiak kifizessék a nők helyett a számlát súlyos illetlenségnek számítanak kínai szemmel nézve. Egy jólnevelt kínai soha nem csinálna ilyet. Nem számít, hogy mit gondolnak a külföldiek, a kínaiak először mindig arra gondolnak, hogy másoknak jó legyen. “Annyira igyekszünk eleget tenni mások igényeinek, hogy néha el is felejtjük, mi mit akarunk magunknak” – mondta egyszer az egyik kínai barátom.
• A kínaiak kegyetlenek, mert kutyákat és macskákat esznek. Mindannyian láttunk már sokkoló fotókat a kínai húsfesztiválokról. Ez természetesen szörnyű. És most nem is akarok vitába szállni azzal, hogy mennyivel másabb egy marha vagy sertés lemészárlása ugyanezért, inkább egy kínai diák szavait idézem helyette, ami rendkívül jól összefoglalja a lényeget: “Hogy lehet az, hogy az emberek kutyát esznek? Ők a barátaink! A tévében és az iskolában is arra tanítanak minket, hogy bánjunk velük jól. Igen, vannak olyan emberek Kínában, akik kutyát esznek például, de a számuk rendkívül alacsony. A legtöbb kínai ember a nyugati emberekhez hasonlóan elítéli ezt a szokást.

• Minden kínai egyforma. Nem, nem egyformák! Ahogy a malajziaiak is nagyon különböznek a szingapúriaktól, úgy például a Kína északi részén élő embereket is nagyon könnyű megkülönböztetni a déliektől. Igaz, ha először jársz Kínában, akkor könnyen összefolyhatnak az arcok az ázsiai arcok hasonlósága miatt, de néhány hét múlva már rájössz, hogy mennyire különböznek egymástól.
• A kínaiak nagyon kicsik. Először is, a kínaiak “alacsony termete” összefügg az étrendjükkel. Az elmúlt 20 évben az életszínvonal emelkedése miatt azonban a kínaiak sokat nőttek. Ez akkor igazán szembetűnő, ha összehasonlítjuk a gazdag városokban és a szegény falvakban tanuló diákok méretét. Minél több fehérjét esznek fiatalon, annál nagyobbra nőnek. Az egyik kung fu mesterem mesélte régen, hogy amíg 17 éves koráig egy faluban élt, addig évente csak egyszer evett húst.

• A kínai termékek rossz minőségűek. Természetesen a legtöbb kínai termék minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de ha megfordítod az iPhone telefonod, vagy elolvasod a márkás nadrágodon lévő címkét, akkor könnyen rájöhetsz, hogy még a legnagyobb cégek termékei is itt készülnek. Ez az állítás tehát nem teljesen helytálló, és nagyban függ attól, hogy milyen gyártótól vesszük azt a bizonyos “kínai terméket”.
• Kína egy olcsó ország. Mindenkitől ezt hallom, pedig egyáltalán nem igaz. Először is nagy különbség van a vidéki falvak és a nagyvárosok között. Például egy közép-kínai kisvárosban akár nagy, kényelmes lakást is bérelhetünk 200 dollárért cserébe, míg Sanghajban egy stúdiólakás ára is 500 dollárnál kezdődik. Az egyetlen dolog, ami valóban olcsóbb Kínában a többi országhoz képest, az az ott található éttermek.
• A kínaiak mindig csak rizst esznek. Az emberek legtöbbször azt kérdezgetik tőlem: “Három év Kínában töltött idő után nem unod még, hogy mindig csak rizst eszel?” Emberek! A kínai konyha az egyik legváltozatosabb a világon.  Több zöldség található itt, mint bármelyik nyugati konyhán, nem beszélve az ételek elkészítésének sokszínűségéről és a fűszerezésről. A rizst nem tekintik főételnek, ez sokkal inkább olyan számukra, mint nekünk a kenyér.

• Nagyon szigorúak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért járó büntetések. A lista többi elemével ellentétben ez nemcsak szóbeszéd, ez az igazság. Kínában az ilyen típusú bűncselekményeket nagyon szigorúan büntetik. A kábítószer birtoklásért, fogyasztásért és a vele kapcsolatos kereskedelem miatt több év börtön, sőt még akár halálbüntetés is kiszabható. Ez azonban nem feltétlenül kegyetlenség, sokkal inkább szükségszerűség, mivel az ország általános jóléte függ ettől. A 19. században és a 20. század elején a kínaiak egyharmada ópium függő volt, ezért nem meglepő, ha a kormány minden lehetséges módon igyekszik megakadályozni, hogy ez megismétlődhessen.
• Minden kínai kung fu mester. Persze. És minden amerikai hamburgermániás. A kung fu bár tényleg fontos részét képezi a kínai kultúrának, valójában csak a sok akciófilmnek köszönhetjük azt, hogy ez az általános vélemény a kínaiakról. Az igazság persze más: számukra a kung fu inkább olyan, mint nekünk a futball.

• Családonként csak egy gyermek születhet. Amikor valaki szóba hozza ezt a témát, mindig felidézem a kínai barátaimat, akiknek szinte kivétel nélkül legalább egy vagy több testvérük van. Leginkább a nagyvárosokban élő családokra jellemző az egy gyermek, míg vidéken a 2-3 gyermek az alap. A szülők azonban nem mindig jelentik be a születendő gyermeküket, így nem ritka, hogy a falun élő emberek olykor az egész életüket papírok nélkül élik le. 2016. január 1-je óta egyébként már minden család hivatalosan is két gyermeket vállalhat, szóval ez a sztereotípia már csak ezért is idejétmúlt.

forrás