Xsense Szórakoztató magazin
Biztosan te is hallottál már olyan történeteket, amelyeket meghallva annyit tudtál csak mondani: “Na jó, én ezt nem hiszem el!” És a mesélő hiába bizonygatja, hogy ő aztán tényleg nem hazudik, mégsem tudjuk elhinni, hogy amit mond, az igaz. Mert annyira valószínűtlennek tűnik, hogy ilyen véletlen megtörténjen. A következő esetek átélői valószínűleg ugyanilyen szkeptikus reakciókat kaptak, egészen addig, amíg meg nem mutatták a fényképes bizonyítékot.
Merthogy itt vannak, feketén-fehéren, olyan esetek, amelyekről ha nem készült volna fotó, az életben nem hittük volna el, hogy megtörténtek. De komolyan, ezekre mégis mennyi esély volt?!
20 évvel ezelőtt egy légibemutatóra mentem a nagybátyámmal és nagypapámmal. Beültem egy Kiowa helikopterbe, és aznap döntöttem el, hogy pilóta leszek. Ma pedig rájöttem, hogy az elmúlt hónapokban ugyanazzal a helikopterrel repültem, amibe életemben először beleültem.
Amikor a könyv illusztrációja életre kel 🙂
Ez egy igazi ‘egyszer az életben’ fotó!
A kutyánk három kölyöknek adott életet, mindegyik hátán megfelelő számú ponttal. 🙂
Ez közel volt.
A lakóautón levő hegyek és fák tökéletes összhangban vannak a háttérrel. Azta!
A városom irányítószáma, a pólóm felirata, a rajtszámom, és az eredményem – egyaránt 33607.
Mit csinálj egy karambol után?
Egy szitakötő rászállt a barátom lábára, ezzel megtükrözve a tetoválását.
A pillangó a saját magát ábrázoló rajzra repült rá.
A hajó neve: Tökéletes időzítés. 🙂
Sikerült megörökítenem a pillanatot a mobilom kamerájával, amikor a lufi kidurrant.
Egy szúnyog, ami épp rosszkor volt, rossz helyen…
Az első világháborúban Gallipolinál, harc közben egymásba fúródott lövedékek (1916)
Erre sem volt sok esély. 🙂
Belecsúszik a vízbe, anélkül hogy egy pillanatig is úszna.
A facebook által felajánlott 2 lehetséges ismerős profilképe egymás folytatásai! Mi a franc?! :O
Te is látod a sárkányt?!
Apukám Ausztriában dolgozik halászként, a minap emelte ki hálójával a vízből régi, elveszett pénztárcáját, amit húsz éve ejtett a vízbe.
Ez a két fiatalember itt William West és William West, akik közt nincs rokoni kapcsolat. Mindkettejüket a Leavenworth börtönbe szállították, egy időben, 1903-ban. Némi időbe telt, mire az őrök rájöttek, hogy két, megegyező nevű, egymásra a megszólalásig hasonlító rabjuk van. Többek között ők az okai annak, hogy ujjlenyomatokat használnak a pontos beazonosítás érdekében.
