Xsense Szórakoztató magazin
A félreértés a kommunikáció egyik elkerülhetetlen és kiküszöbölhetetlen eleme. A kutatások szerint a beszéd közben kialakult nézeteltéréseket legtöbbször a beszélgetőpartner hangja idézi elő, de vannak persze más okok is.
1.
Egyszer taxit hívtam. Miközben várakoztam, láttam, hogy egy fehér autó áll meg a házam előtt. Odamentem, téptem a kilincset, mint az őrült, de kiderült, hogy csak a piros lámpa miatt állt meg.
2.
Beszélgetés a pszichológusommal:
– Nem tudok semmit, tiszta hülye vagyok.
– Emese, édesem, mindenki hülye, de te legalább tudsz angolul is.
3.
Minden nap ugyanabba a kávézóba járok, és mindig mosolygok a pincérre. Tegnap láttam őt a Tinderen, és mivel tetszett, jobbra húztam, de nem volt kölcsönös az érdeklődés. Most is ugyanabban a kávézóban ülök, és ugyan mosolygok, de már kevésbé…bizonyos megvetéssel, hogy: „mégis mi a f*szt képzelsz magadról, ember?!”.
4.
Stewardess: „van Önök között orvos a fedélzeten?”
Apám: *megbökdös* Látod, ha orvos leszel, ahogy tanácsoltam, most megmenthetted volna.
Én: Apa, kérlek, ne most.
Apa: Sosem fogja megkérdezni, hogy nincs-e közöttünk grafikus, fiam.
Én: Apa, egy ember rosszul lett.
Apa: Menj, és mutasd meg neki az egyik filteredet, talán az segít.
5.
Találkoztam egy barátommal, akinek szépségszalonja van. Mondtam neki, hogy szeretnék elvégezni egy sminkes tanfolyamot, mert jól jönne egy kis kiegészítő fizetés.
Ő: miért? csak nézz meg pár videót a youtube-on és máris profi leszel. ezek a tanfolyamos papírok amúgy sem érnek semmit sem. pár videót megnézel, és bárhová felvesznek.
Én: ide, hozzátok is?
Ő: nem, hozzánk papír kell.
6.
Terhesen mentem be a szülészetre, az orvosom egy 55 év körüli nő volt. Egyszer látványosan jó kedve volt, és azt mondta, hogy ultrahangos vizsgálat nélkül is megtudja mondani a baba nemét. Kíváncsivá tett, mondtam neki, hogy oké, próbálja meg.
Elővett valamilyen főiskolás füzetet, elkezdte lapozgatni, majd furcsa kérdéseket tett fel, miközben simogatta a hasamat.
Végül azt mondta:
– Neked fiú vagy lány gyermeked fog születni, édesem.
Meg kell jegyezni, hogy igaza lett.
7.
Péntek este van, szóval én és a feleségem éppen bort kortyolgatunk, miközben a politikai nézeteinket egyeztetjük.
Csak viccelek.
20 perce vitatkozunk a WC-papír miatt.
8.
A férjem ma reggel felidegesített, úgyhogy kiöntöttem egy pohár vizet a mosogatógép elé, és szóltam neki, hogy valami tönkrement benne. 22:30 van és még mindig keresi a hibát.
9.
– Gyere ma át hozzám
– Otthon leszel?
– Nos, igen.
– Rendben, akkor átmegyek.
10.
én: rosszul csinálod
feleségem: úgy csinálom, ahogy jónak látom.
én: de így rossz.
ő: mondd, miért ilyen fontos, hogy mindig neked legyen igazad?!
én: jó, akkor csináld, ahogy jónak látod.
[később]ő: miért nem mondtad, hogy rosszul csinálom?!
11.
felújítottuk a lakást.
átmentem a szomszédhoz, hogy megkérdezzem, ők hány tekercs tapétát vettek, amikor felújítottak.
azt mondta:
– húszat.
Meg is vettem őket, hozzá a ragasztót, de a végén maradt 6 tekercs, úgyhogy idegesen visszamentem a szomszédhoz:
– nem értem, hogy kellhetett 20 tekercs tapéta, nekünk maradt a végén 6 bontatlan!
– és nekünk is.
12.
Lányom (4 éves): Apa! Apa!
Én (nagy nehezen átvonszolom magam a szobájába): Itt vagyok, kincsem. Mi az?
Lányom: Magamra hagynál, kérlek?
13.
Röviden a családomról.
A zuhany alatt állok, fejem búbjáig szappanosan, borotvával a kezemben.
Anyám: telefonon hív.
Apám: telefonon hív.
Férjem: jön, kopogtat, és közli, hogy apám hívta, és kérte őt, hogy keressen meg engem, és szóljon nekem, hogy anyám keres engem.
Én: sürgősen felhívom anyámat.
Anyám: csak tudni akartam, hogy milyen fajta sajtot hozzak neked.
14.
A feleségem számára nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez nem narancslé, ezért beleivott.
15.
A férjem és én napokig át tartó töprengés, idegeskedés és mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy inkább nem szeretnénk gyereket.
Ma mondjuk el nekik.
16.
Én: ugye, tudod kicsim, hogy te vagy az életem értelme? bármire képes lennék érted, akár a csillagokat is lehoznám az égről, ha azt szeretnéd.
Fiam: akkor kapok fagyit?
Én: nem.
17.
Gyerekem: túl sok lekvár van a kenyeremen.
Én: *újat csinálok*
Gyerek: ez most túl nagy lett.
Én: *kisebbet csinálok:
Gyerek: tudod, én nem is igazán szeretem a lekvárt.
18.
Feleségem: miért vannak véres karmolás nyomok a hátadon?
Én: *felidézem, hogy megvakartam a hátam a lombseprűvel, miután direkt rám szólt, hogy ez szerinte nem jó ötlet*
Én: viszonyom van valakivel.
19.
Amikor először találkoztam a férjem szüleivel, az anyja leültetett az asztalhoz és megkérdezte
– Hány gombócot kérsz? 4-5 gondolom elég, nem?
Mi van, mondom. 4-5? Ennyire utálsz már most, vagy csak egyszerűen sajnálod tőlem? – gondoltam magamban, mikor a leendő férjem közbevágott
– Persze, biztosan elég lesz neki, még nekem is jut belőle.
Ekkor az anyja kihozta az öklömnyi méretű gombócokat, nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
A férjem kuncogott, majd közölte, hogy az anyja nagyon szeret gombócokat sütni, viszont hamar megunja, ezért az első néhány normális méretű gombóc után egyre nagyobbakat csinál, hogy spórolja vele az időt.
