20+ ember őszintén beszélt róla, hogy milyen volt szegénységben felnőni

Hemingway szerint a szegénység valamiért vonzó az emberek számára. Feltevését a Reddit felhasználói is megerősítették, nemrég ugyanis arról kérdezték őket, hogy meséljék el, milyen érzés volt szegénységben felnőni és mit tanultak, illetve mi maradt meg belőle leginkább.

A legjobbak kiválasztása közben több száz és száz felhasználó történetét átolvastuk itt a Xsense-nál, és észrevettük, hogy a rengeteg negatív hatása ellenére bizony meglepően pozitív és kellemes emlékeket képes hagyni az emberekben a szegénységben felnövés – valószínűleg azért, mert pénz nélkül sokkal jobban értékeljük az élet apró örömeit és a szeretteink társaságát.

• Minden alkalommal, amikor egy barátom nálam aludt, anyám nem vacsorázott aznap este. Gyerekként nem értettem, de mikor felnőttem és megértettem az igazságot, nagyon szíven ütött. © duddy33
• Emlékszem, hogy a szenteste karácsonyfa keresgélés valódi családi hagyomány volt nálunk. Ilyenkor 10-ből 9 árus már ingyen adta, csak szabaduljon meg a fától. © ijustwanttobehonest
• Esténként a verandán ültem és élveztem a békák brekegését és a tücskök ciripelését. Nem volt tévé és játék. A természet volt a szórakozás. © MarkusRight
• Gyerekként azt gondoltam, hogy a könyvtár ingyenes számítógépei a legjobb dolog az életben. © boob__punch
• Soha nem éreztem úgy, hogy bármi másra lenne szükségem, mint tetőre a fejem fölé és élelemre. Még ma sem költöm felesleges dolgokra a pénzt, pedig már megtehetném. © blahwoop

• Így utólag visszanézve magabiztosan kijelenthetem: egy Snickers jobban ízlik, ha négy részre osztják karácsonykor – én, bátyám, édesanyám és édesapám mindig így ettük. © NinetyNine
• 14 éves koromban megkérdeztem édesanyámat, hogy miért főzzük leveskocka nélkül a levest. Régen mindig adtunk hozzá, és nekem nagyon ízlett. Azt mondta, hogy most már van pénzünk húsra. © UtanMening
• Mindig furcsának tartottam, hogy anyám és apám nem szerette az édességeket és a különféle nasikat, néha pedig vacsora nélkül feküdtek le aludni, miközben mi a testvéreimmel jóízűen ettünk. Fel kellett nőnöm hozzá, hogy megértsem ezt az egészet. © Kavkazets
• Gyerekkoromban megtanultam, hogy a pizza a legjobb születésnapi ajándék. Egy teljes pizza, a kedvenc ízedben, csak neked. Számomra nem létezett akkor ennél jobb dolog a világon. © SuddenTerrible_Haiku

• Nagyon rosszul éreztem magam, amikor a szüleimmel vetetnem kellett valami iskolával kapcsolatos dolgot. Pár ezer forintról volt csak szó ugyan, de nekünk ételt kellett volna vennünk ebből a pénzből. © Monteze
• A főiskolás éveim alatt sok lánnyal próbáltam meg randizni, de a szüleik mindig megtiltották, hogy találkozzanak velem, mert nagyon szegények voltunk és lepukkant házban laktunk. Emiatt mindig magányosnak és haszontalannak éreztem magam. Ma már orvosi diplomám van. © Cookiesforshorts
• Sátorban élni csak akkor szórakozás, ha egyébként mellette van saját otthonod. © heyitsvonage
• A mai napig mindent megnézek a földön ami fénylik, hogy nem-e egy pénzérme esetleg. © Obi-Anunoby
• Nem tudom, hogy más államokban hogy megy ez, de Minnesotában télen nem kapcsolhatják ki a cégek a fűtést fizetési késedelem miatt, hogy nehogy megfagyjanak az emberek a házukban. Ez tehát tökéletes alkalom volt nekünk mindig, hogy be tudjuk fizetni a többi számlánkat és esetleg még maradjon is egy kis pénz valami másra. © Sharcbait

• Hogyan lehet megakadályozni, hogy egy 7 éves rájöjjön, hogy szegények vagytok: anyám minden héten elvitt engem és a bátyámat ételosztásra önkénteskedni. „Mindig kedvesnek kell lennünk a legkevésbé szerencsésekkel szemben” – mondta. Aztán önkénteskedés után: „Ó, olyan késő van már, nincs kedvem otthon főzni. Együnk itt, ha már úgyis itt vagyunk.” © Wheel_redbarrow
• Nem engedhettük meg magunknak, hogy elutazzunk nyaralni, ezért a házunk közelében lévő szállodába mentünk és egy-egy éjszakát ott töltöttünk. A legjobb emlék az ingyenes reggeli és a medence volt. © uchizuna
• Emlékszem, hogy a nagymamámnak nagyon kicsi kertje volt, de akkor is megpróbált benne minél több dolgot termeszteni, hogy aztán eladja őket a piacon és a családnak legyen egy kis pénze. © LampaKota
• 10 évig én és a nővérem szegénységben nőttünk fel, bár nem tudtunk róla. Édesapánk hetente néhányszor elvitt minket üres dobozokat és palackokat szedni, mert szerinte nagyon sokat szemetelnek az emberek és csak így óvhatjuk meg a környezetünket. Csak később jöttünk rá a testvéremmel, hogy egyszerűen nincs elég pénzünk ételre. © apalacrypto
• Három dologra tanított meg a szegénység:
  – hogyan csináljak meg bármit pénz nélkül,
  – a pénz nem minden,
  – ha valamiből többed van, mint kellene, add oda annak, aki nincs, és ez a legjobb módja annak, hogy Te is visszakapj valamit, amire neked van szükséged. © thatnomadsucks

forrás