Xsense Szórakoztató magazin
A reklámok célja meglehetősen egyszerű: rövid filmek vagy hirdetések segítségével vásárlásra,- és lehetőleg minél hevesebb fogyasztásra ösztönözni az embereket. Néha azonban a dörzsölt marketing-szakemberek olyan tökéletes reklámokat hoznak létre, amik annyira elterjednek a köztudatban, hogy idővel egyszerűen az emberek életének szerves részévé válnak – ezek az egyébként profitszerzés céljából kitalált marketingfogások.
Nem egyszer fordult már elő a történelem során, a Liked.hu-nál pedig most megmutatjuk a legnagyobbakat és legemlékezetesebbeket ezek közül.
Az 50-es években a Pan-American Coffee Bureau egy reklámkampányt indított a kávéfogyasztás növelése érdekében, amiben munkahelyi „kávészünetek” segítségével illusztrálták italuk élénkítő hatását. A kampány szlogenje – „Áll meg egy csésze kávéra!” – igyekezett a háziasszonyoktól a sportolókon és az irodai dolgozókon át a gyári munkásokig bezárólag minél több embert megszólítani.
A hirdetés beváltotta a hozzáfűzött reményeket: az eladások pörögtek, a kávészünet fogalma pedig olyannyira elterjedt lett, hogy egyes vállalatok már a munkavállalói szerződésben is rögzítik. Hasonló a helyzet egyébként a „reggeli a nap legfontosabb étkezése” mítosszal is, amit egy amerikai müzligyártó cég kezdett el terjeszteni még a 40-es években az eladásaik növelése érdekében. Soha-semmilyen tudományos bizonyíték sem volt rá, hogy a reggeli fontosabb lenne, mint bármelyik másik étkezés, az emberek többsége azonban mind a mai napig szentül hisz benne.
9. Kávészünet.
Az 50-es években a Pan-American Coffee Bureau egy reklámkampányt indított a kávéfogyasztás növelése érdekében, amiben munkahelyi „kávészünetek” segítségével illusztrálták italuk élénkítő hatását. A kampány szlogenje – „Áll meg egy csésze kávéra!” – igyekezett a háziasszonyoktól a sportolókon és az irodai dolgozókon át a gyári munkásokig bezárólag minél több embert megszólítani.
A hirdetés beváltotta a hozzáfűzött reményeket: az eladások pörögtek, a kávészünet fogalma pedig olyannyira elterjedt lett, hogy egyes vállalatok már a munkavállalói szerződésben is rögzítik. Hasonló a helyzet egyébként a „reggeli a nap legfontosabb étkezése” mítosszal is, amit egy amerikai müzligyártó cég kezdett el terjeszteni még a 40-es években az eladásaik növelése érdekében. Soha-semmilyen tudományos bizonyíték sem volt rá, hogy a reggeli fontosabb lenne, mint bármelyik másik étkezés, az emberek többsége azonban mind a mai napig szentül hisz benne.
8. Használjunk több terméket, mint amennyi szükséges.
Egyes reklámcégek az eladások növelése érdekében úgy próbálnak meg manipulálni bennünket, hogy a reklámfilmjeikben több terméket használnak, mint amennyi indokolt lenne – ezzel elérve, hogy hamarabb fogyjon el nálunk az adott termék és rohanjunk a boltba újat venni. Ez a „tudatalatti használati utasítás” meglehetősen hatásos.
Gondoljunk csak például a borotvahab reklámokra, ahol mindig jó vastagon kenik be magukat a szereplők, miközben semmi sem indokol ekkora habmennyiséget, vagy jusson eszünkbe, amikor a rágógumi reklámokban a szereplők kapásból két rágót tesznek a szájukba, hogy a sampon reklámok hevesen habzó fejű szereplőiről már ne is beszéljünk. Az ilyen reklámokban mind-mind indokolatlan mennyiségű terméket használnak, melyekkel csak és kizárólag az a céljuk a gyártóknak, hogy túlzott fogyasztásra ösztönözzék a vásárlókat.
7. Vegyél Te is a drágább termékekből, ahogy mindenki más.
A zsírok ugyanolyan fontosak a szervezetünk számára, mint a fehérjék, a szénhidrátok és a vitaminok, nem beszélve arról, hogy elégedettség érzéssel töltenek el bennünket – ezért kis túlzással szinte „szeretünk” egészségtelen, zsírban tocsogó ételeket enni. Éppen ezért a gyártóknak sokszor nem könnyű megismertetni és megszerettetni a vásárlókkal egy új, egészségesebb, és nem mellékesen sokkal drágább terméket.
Ehhez nagyon rafinált módon sokszor azt a módszert szokták alkalmazni, hogy az ilyen megosztó termékek polcait egyszerűen félig töltik fel a boltokban – azt a látszatot keltve, hogy az emberek imádják, és elkapkodják az adott terméket.
6. Ha energiaitalt iszunk, mi is szuper-emberekké válunk.
Nagyjából ez az ideológia áll annak a reklámpiaci magatartásnak a háta mögött, hogy a világ legnagyobb energiaital gyártó cégei manapság kivétel nélkül a legőrültebb extrémsportok, versenyek és ifjúsági fesztiválok fő támogatói. A gyártók ezzel azt próbálják sugallni a fogyasztók felé, hogy ha fogyasztják a termékeiket, akkor ők maguk is hasonlóan szélsőséges, már-már emberfeletti teljesítményre lesznek képesek. Mivel pedig ezeknek a cégeknek a fő közönségük a könnyen manipulálható fiatalok – ezért meglepően hatásos is ez a marketingstratégia.
5. A közösséghez tartozás érzete miatt több kólát vásárolunk.
A nagy gazdasági válság idején a Coca Cola termékek iránti kereslet érthető módon megcsappant. Will Darcy, a cég akkori marketing menedzsere ezért kitalálta, hogy mindenhol helyezzenek el plakátokat, amik a megfáradt munkavállalókat célozzák azzal a szöveggel, hogy „a szünet, ami felfrissít…és lehűt.”
Ez a kampány nemcsak a termékek iránti kereslet erősödését hozta, de egyfajta nemzeti itallá is változtatta a Coca Colát az Egyesült Államokban. Az emberek egységesnek érezték magukat a Coca Cola termékek fogyasztásától, ami átlendítette a vállalatot a nehéz időszakon. Will Darcy ezzel olyan munkát végzett, hogy neve még a történelemkönyvekben is megtalálható.
4. A cipő a teljesítmény kulcsa.
Kezdetben a sportolók nem fordítottak különösebb figyelmet a játék közben viselt cipőkre. Ekkor robbant be a piacra a Nike, ami egy kiaknázatlan szegmenst találva csak és kizárólag sportcipők gyártásával kezdett foglalkozni.
A cég a mára mindenki számára ismerté vált „Just Do It” szlogennel csak még inkább növelte népszerűségét, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy reklámjaikhoz kizárólag híres-neves sportolókat használtak, akik miatt a hétköznapi fogyasztók úgy érezték, hogy ha Nike cipőkben kezdenek el sportolni, akkor a világhírű sportolók karrierje számukra is elérhetővé válik.
3. Viseljünk farmert otthon és munka közben.
Az 1980-as években az Egyesült Államokban népszerűvé vált az a szokás, hogy a munkavállalók egy héten egyszer olyan ruhában mehettek dolgozni, amilyenben kedvük tartotta. Ez persze olykor kellemetlen helyzeteket tudott szülni, mivel a dolgozók stílusa rendkívül szerteágazó volt.
A Levi Strauss & Co. ekkor tört be nagyon a piacra az általa gyártott „alkalmi üzleti öltözékekkel”, vagyis az ikonikussá vált farmernadrágjaival. A nadrágok népszerűségét csak tovább növelték a cég által küldött katalógusok, amikben a modellek farmernadrágot viseltek munka közben, otthon, és tulajdonképpen bárhol. Rövidesen ez az erős marketing olyan sikerhez vezetett, hogy az emberek körében teljesen hétköznapivá vált farmernadrág viselés.
2. Cikivé vált izzadni.
Az emberi izzadás egy teljesen természetes jelenség, így emiatt elítélni valakit olyan, mintha például a légzése miatt ítélnénk el valakit. Sokáig nem is volt ezzel probléma, az emberek teljesen természetesnek tartották az izzadást és a veleje járó…hát, olykor tényleg kellemetlen szagokat. Ekkor jött Edna Murphey, aki piacra dobta az első izzadásgátló dezodort, és megalapította az Odorono (Odor-o-no) nevezetű céget.
Akár hiszed, akár nem, ennek a bizonyos cégnek köszönhetjük azt, hogy a világon ma (kis túlzással) mindenhol havi több ezer forintot költünk dezodorokra, mivel a céget alapító nő a reklámkampányokban elkezdte felhívni a figyelmet az izzadás problémájára és arra, hogy milyen ciki is ez a jelenség. Sokan elítélték emiatt Ednát, ám az erőteljes marketingnek semmi sem állhatott az útjába, mivel senki sem akart „cikinek” tűnni, ezért az emberek nagyon rövid idő alatt rákaptak a dezodorok használatára, melyek mind a mai napig az életünk szerves részét képezik.
1. A karácsony és a Mikulás.
Alig 100 évvel ezelőtt a Mikulás még nem egy ajándékokat osztogató kedves öregúr volt, hanem egy állandóan pipázó gonosz kis törpe, akitől olykor egyenesen féltek a gyerekek. Ekkor jött a Coca Cola vállalat, ami felturbózta kicsit a Mikulás karakterét – kedvesebbé és szerethetőbbé téve azt.
Az emberek pedig olyannyira imádták, hogy rövidesen a vállalat által gyártott Mikulás karaktere teljesen összefonódott a karácsonnyal, ma pedig már tulajdonképpen elképzelhetetlen nélküle ez az ünnep.
Érdekesség: egyes feltevések szerint tévhit, hogy a Coca Cola vállalat találta volna fel 1931-ben a Mikulás ma ismert megjelenését, mivel már egy korábbi magyar gyermekkönyv (1928) is hasonló megjelenéssel ábrázolta azt. Hogy ez így van vagy sem, azt talán már sosem tudjuk meg, egy azonban biztos: a Coca Cola vállalatnak köszönheti a világhírnevet.
