Xsense Szórakoztató magazin
Katar egy nagyon kicsi ország a Perzsa-öböl szívében. Területét tekintve körülbelül kilenced akkora, mint Magyarország, ám ennek ellenére meglepően sokan lakják. Két és fél milliós lakosságának több mint kétmillió állampolgára külföldről emigrált a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgázkészletével rendelkező országába.
Az olajnak köszönhetően az ország alig több mint 300 ezer helyi lakosa rendkívül magas életszínvonalon él, és az ide költöző külföldiek sem szoktak csalódni Katarban. Hogy milyen érzés Európából Katarba költözni, azt most egy internetes blogger, Alina segítségével fogjuk nektek bemutatni, aki a hivatásos pilóta férje miatt Spanyolország és Törökország után most már több mint egy éve Katarban él.
1. Nagyon oda kell figyelni az öltözködésre.
Amikor Katarba költöztem, azt hittem, hogy akárcsak az Emirátusokban, itt is minden lehetséges, de kiderült, hogy itt jóval konzervatívabbak az emberek. Katarba költözésünk után új ruhákat kellett vennem, mivel az egész ruhatáram rövidnadrágokból és pántos felsőkből állt, amit ebben az országban nem néznek jó szemmel.
A lakótelepeken bármiben sétálhatunk. Különösen a külföldiek számára fenntartott területen, itt gyakorlatilag ugyanolyan ruhákban közlekednek az emberek, mint az európai országokban, viszont a nyilvános helyeken, például bevásárlóközpontokban és régi bazárokban mindig el kell takarni a térdet és a vállat.
Néha még most is elfelejtem, és rövidnadrágban indulok el vásárolni, így a kellemetlenségek elkerülése végett, ma már mindig tartok magamnál egy pót ruhát a biztonság kedvéért.
2. Néhány szó a családi helyzetről.
Sok katari ismerősömnek van 10 testvére és legalább 2 anyja (mostohaanya), vagyis az apjuk legalább kétszer házasodott. Katarban egyébként a második házassághoz az első feleség engedélye szükséges. Ha az első feleség ellenzi az új házasságot, akkor nem lesz hivatalos a házasság. Az egyik barátom édesanyja elhagyta a férjét, amikor az közölte vele, hogy egy másik nőt is feleségül akar venni. Bár hivatalosan még most is házasok, a nő elhagyta őt és Londonba költözött, tehát nem minden arab nő hajlandó rá, hogy osztozkodjon a férjén.
A mai fiatal generáció már egyáltalán nem akar több feleséget egyszerre, ezért ők ilyen esetben inkább elválnak, és teljesen újra házasodnak.
Röviden: sehogy. A hivatalos menetrend szerint ugyanis a házasság előtt tilos a fiataloknak a szülők vagy rokonok nélkül találkozni. Ma már persze a fiatalok rendkívül leleményesek és sokszor találnak erre ravasz megoldást.
Nem ritka például, hogy a fiatalok beülnek egy kávézóba, de különböző asztalokhoz. Látják egymást, de mégsem vannak túl közel. Közben telefonon beszélgetnek, és néha kósza pillantást vetnek egymásra.
Katar drága hely. Ha a pilóta férjem nem kapna kiváló szociális juttatásokat a munkahelyén, aligha maradtunk volna itt.
Megpróbáltam összeszedni, azokat a dolgokat, amiket a légitársaság fizet nekünk azért, hogy itt éljünk:
- egy berendezett lakás szép helyen, de távol a tengertől – ez olyan havi 3500 dollár lenne;
- iskola az idősebb gyermekünk számára – évi 8300 dollár;
- busz az iskolába – havi 230 dollár.
Pár dolog, amit mi fizetünk magunknak:
- házvezetőnő – havi 800 dollár;
- élelmiszerek – havi 900 dollár;
- benzin – havi 100-130 dollár;
- otthoni- és mobilinternek – 200 dollár;
- szórakozás (mozi, kávé, manikűr, stb.) – 200-300 dollár havonta.
Láthatjátok, hogy egy lakásbérlés és iskoláztatás a 4 tagú család számára 2200-2300 dollárba kerül havonta, és ez még egy nagyon óvatos becslés.
Mint mondtam, az árak nagyon magasak és az öltözködési szabályok szigorúak. Meg kell szokni továbbá az éghajlat sajátosságait. A helyiek vicce szerint Katarban két évszak van: a nyár és a nagyon forró nyár. Bár itt is van olyan időszak, amikor elkél egy bőrkabát, hogy ne fázzunk, május végétől október közepéig általában a 40-50 fok és a magas páratartalom a jellemző.
Bikiniben úszni csak a házakban lévő privát medencékben szabad, a turistáknak pedig a szállodák strandjain. Kis érdekesség: a rengeteg ültetett fa ellenére az itt élő külföldiek az erdőket, mezőket és völgyeket hiányolják leginkább.
Nemcsak a férjem cége által fizetett lakás és a gyerekek iskoláztatása miatt akartam a Közel-Keletre költözni. Mindig arról álmodtam, hogy saját házvezetőnőm lesz – egy dada, aki a jobb kezem és a megmentőm. Az itteni családoknál ez teljesen hétköznapinak számít.
Az au pair-ek vagy házvezetőnők bármit megcsinálnak: játszanak a gyerekekkel, takarítják a házat és ha szerencsénk van, főznek is. Nagyon hasznos tud lenni a szolgálatuk, de nem könnyű igénybe venni őket. A tökéletes au pair megtalálása hónapokat vagy akár éveket is igénybe vehet.
Nálunk egy Katarban élő kenyai nő dolgozott sokáig. Most egy fülöp-szigeteki nő, Edna segít nekünk a mindennapokban.
7. Iskola
Nehéz volt megszoknunk, de a helyi szabályok szerint a gyerekek 3 éves kortól már iskolába járnak. Ez első két évben amolyan előkészítőt tartanak számukra, majd utána következik az „üdv az 1. osztályban”.
Egy jó katari iskolába bekerülni olyan, mintha lottót nyernél. Nem mindig vannak helyek, és a gyerekeknek komoly teszteket kell végezniük, hogy bekerülhessenek. Az osztályok nem számokkal vagy betűkkel vannak jelölve, hanem országok neveivel. A miénk India. 19 gyerek tanul egy osztályban és mindegyiknek van külön tanára és asszisztense. A tanárok főként Angliából származnak, de vannak más országból érkezettek is. Az iskolában focipálya, teniszpálya, kosárlabdapálya, zenei stúdió és több játszótér is található. Minden vadonatúj, mintha csak a jövőből jött volna. A gyerekek gyakran kirándulnak múzeumokba és piknikeznek a tengerparton.
A korábbi lakhelyeimen utáltam, de itt igazi manna a mennyből. Az emberek ilyenkor kimennek a munkahelyük elé, vagy az ablakból nézik, ahogy nagy cseppekben esik az eső, körülbelül úgy, mint ahogy máshol a hóesésnek szoktak örülni az emberek.
Pont a napokban volt egy hatalmas vihar, aminek azért már nem örültek annyira az emberek. Az egész egy homokviharral kezdődött, majd áradást okozó esővé vált. Elárasztotta az alagutakat és vízeséseket csinált a kereszteződésekből.
Katarban láttam életemben először úszó lovat! És kifejezetten tetszett neki a számára épített medencében történő úszkálás. Láttam már itt lovat futópadon is, és saját jacuzziuk is van.
A lótenyésztést Katarban nagyon komolyan veszik, külön lovak számára készült kórházak is vannak, ahol éjjel-nappal várják a sebesült állatokat. Láttam, hogy külön ló-szálloda is található Dohában, ahol körülbelül 750 ló él, saját lakhelyen, míg a szállodában dolgozó hivatásos szakemberek folyamatosan gondoskodnak róluk. A lovak tulajdonosai csak leadják őket ide, aztán meglátogatják az állatokat, amikor az idejük engedi.
Gyakran hallom: ,,De hisz, az egész ország sivatag és egész évben hőség van. Mit lehet ott csinálni?”. Nos, 2022-ben például itt rendezik a labdarúgó világbajnokságot, melynek köszönhetően mindenki megismeri ezt az apró, de nagyon gazdag sivatagi országot.
A legnagyobb hőség egyébként csak júniustól szeptemberig tart, De októbertől májusig nagyon kellemes az idő és sok szórakozási lehetőség közül választhatunk: szafari dzsipekkel vagy homokfutókkal, úszás a tengerben, ötcsillagos szállodák és hatalmas bevásárlóközpontok. Ha Katarba látogatsz, feltétlenül próbáld ki ezeket:
- barangolj a régi arab bazárok szűk utcái között;
- látogass el a „sivatagi rózsa” alakú Nemzeti Múzeumba, ami Jean Nouvel francia építész tervei alapján készült;
- látogass el az Iszlám Művészeti múzeumba, ami egy mesterséges félszigeten található;
- látogasd meg a „The Miraculous Journey” nevű szoborparkot, amely 14 szobron keresztül mutatja be az embrió fejlődését a fogantatástól a születésig;
- feltétlenül nézd meg továbbá a mesébe illő könyvtárakat, a mesterséges gyöngyszigeteket és az itt létrehozott mesterséges Velencét.
Meg tudnád szokni a katari életet, mint lakos vagy au pair, ha cserébe le kellene mondanod a rövidnadrágokról és a váll nélküli felsőkről?
