Xsense Szórakoztató magazin
Marina Abramović 1946-ban, Belgrádban született és a performansz-művészet egyik úttörőjének számít. Művészetének mindmáig fontos eszköze a testi fájdalomból nyerhető energia, saját akaraterejének, kitartásának, türelmének kipróbálása, demonstrálása.
Egyik kísérlete során 6 órán át mozdulatlanul ült egy széken egy terem közepén, mellette egy táblán 72 tárgy, amelyeket a közönség bármilyen módon használhatott rajta. A tárgyak egy részével kellemes érzéseket lehetett kiváltani, más részükkel – olló, kés, korbács, egy pisztoly és egy golyó, stb. – fájdalmat, sebesülést, halált lehetett okozni.
Ezután a nézőközönségből embereket hívott, akik azt tehetnek vele, amit akarnak.
A közönség kezdetben elővigyázattal, szerényen viselkedett, aztán, az idő múlásával az emberek egyre agresszívebbé váltak.
„MEGTANULTAM, HOGY HA A KÖZÖNSÉGRE BÍZOD A DÖNTÉST, MEGÖLHETNEK.”
Elkezdték levágni a performer ruháit, égő cigarettát oltattak el a bőrén, rózsatöviseket szúrtak a gyomrába, valaki megpróbálta lelőni, egy másik néző csavarta ki az illető kezéből a pisztolyt.
Amikor a kitűzött idő elteltével a meztelenre vetkőztetett, vérző művésznő felállt és elindult a közönség felé, mindenki kimenekült a teremből, mert szégyenükben egyszerűen nem tudtak a szemébe nézni az emberek.
Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy az emberek milyen gyorsan állatokká, erőszakossá válnak, ha a körülmények megengedik. Megmutatta, hogy aki nem védekezik, milyen gyorsan mások áldozatául eshet. Hihetetlen, de még a “normális” emberek is gyorsan erőszakossá váltak.
Sajnos, valóban elszomorító belegondolni, hogy hová fajulhat az emberiség!
