Xsense Szórakoztató magazin
A Sárga-folyó mentén található Ordos város vezetősége még 2003-ban döntött úgy, hogy egy nagyszabású városbővítési projekt keretén belül, a városközponttól 16 km távolságra egy egészen új, 1 millió ember befogadására képes városrészt hoz létre.
Az éveken át épülő világszínvonalú metropolisz költségei végül valamivel több, mint 161 millió dollárnál álltak meg, ám ezt a pénzt akár ki is dobhatták volna az ablakon.
1. A tervezett egymillió lakos helyett ugyanis végül csak 30 ezer emberrel sikerült feltölteni a várost.
2. Ráadásul mivel a városban nincs kellő számú lakos, ezért munkahelyek sincsenek, így az egyébként itt élő kevés ember sem tud munkát vállalni. Többnyire ennek is köszönhető az, hogy a város napközben gyakorlatilag teljesen üres, valóságos szellemváros.
3. Bár a jelzőlámpák működnek, nincs számottevő forgalom, amit szabályozniuk kellene.
4. Járókelőkkel csak elvétve lehet találkozni az utcákon, helyettünk inkább magányosan dolgukat végző közmunkások tűnnek fel itt-ott.
5. Kangbashi saját könyvtárat és múzeumot is kapott, ám ezeket sem látogatja senki, így a hét nagy részében zárva tartanak.
6. A tömegközlekedés (habár ritkított) folyamatos, annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy utas sem használja. Kicsit olyan, mintha egy önmagától működő városban lennénk, ahol minden annak rendje és módja szerint működik, csak éppen emberek nélkül.
7. A hátborzongató szellemváros, madártávlatból.
8. Sok mindent lehet rá mondani, de azt nem, hogy spóroltak volna a beruházással. Gyönyörű parkok és szobrok találhatók mindenütt.
9. Még egy közbringa rendszert is létrehoztak a városban, amelyet már le sem zárnak éjszakára, hiszen gyakorlatilag nincs aki ellopná őket.
10. Egyedül az utcaseprők és ablaktörlők azok, akik nap mint nap végzik a munkájukat, bár sok dolguk nekik sincs, hiszen emberek nélkül túl nagy szemét sem keletkezik az utakon.
11. Szépen kidolgozott bronz szobrok, háttérben az ürességtől kongó számtalan lakótelep egyikével.
12. Ugyan a lakótelepeken még elvétve találkozni azért emberekkel, az irodaházak, kormányzati központok, és üzletek teljesen kihasználatlanul állnak.
13. Némelyik épületet az érdeklődés látható hiányában már be sem fejeztek végül.
14. A liftek nem működnek, ám ha vesszük a fáradtságot, hogy felbaktassunk a lépcsőn, akkor az alábbihoz hasonló látvány fogad bennünket.
15. Ennek ellenére azonban a radiátorok például működnek, van központi távfűtés.
16. Kétségtelen, hogy ez a balul sikerült beruházás a világ egyik legnagyobb pazarlása lett, bár még nincs kizárva, hogy egyszer a jövőben valamikor esetleg még emberek töltsék meg ezeket az otthonokat.
17. A város egy másik, ,,lakott” lakótelepe, ahol a házak körül parkoló autók számából azért jól látszik, hogy nincs túl nagy zsúfoltság az épületekben.
18. Bármilyen furcsa is, de Kangbashi városban az éj leszálltával érkezik meg az élet.
19. Ilyenkor a környező városokban dolgozó munkások hazaérnek.
20. Némelyik kávézó és étterem kinyit.
21. Egyedül a városban található néhány élelmiszerbolt az, ami a nap túlnyomó részében nyitva tart, bár ezeknél sem kell félni a sorban állástól.
22. Ahogy beköszönt a reggel, a város újra teljesen kihal.
23. Öröm az ürömben, hogy a maroknyi városlakó egészen családias légkört alakított ki magának, ami azért egy 1 millió lakos befogadásra képes város esetében igencsak ritka. Itt éppen egy reggeli átmozgató tornát láthatunk a város nyugdíjasaival.
24. A városba vezető autópálya.
25. Építésekor még ,,Kína Dubajaként” emlegették, ezek az álmok azonban mára teljesen szertefoszlottak.
