Xsense Szórakoztató magazin
Mindenki küzd azért, hogy megszerezze és megőrizze a szépséget, mely a legtöbb esetben a fiatalság tövéről fakad. De ennek a nőnek már harmincévesen bujkálnia kellett az undorodó tekintetek elől.
Mary Ann Bevan fiatalon még szerencsésnek érezte magát. Nem volt kimondottan szép, de csúnya sem. Munkáscsalád gyermekeként 1874. december 20-án született Londonban. Már fiatalon, nővérként dolgozott, és csúnyasága ellenére 29 éves korában férjhez ment a virágárus Thomas Bevanhoz. Amikor a férfi tizenegy évvel később elhunyt, Mary négy gyermekkel maradt magára. Körülbelül ez időben jelent meg az asszonyon egy ritka betegség, ami örökre megváltoztatta az életüket.
Mary Ann akromegáliában (növekedési rendellenességben) szenvedett, ami a test egyes részeinek, különösen a végtagok növekedésében nyilvánult meg. 32 éves korában érezte a betegség első tüneteit: progresszív fizikai, torzulásos elváltozásokat az arcán, erős fejfájást, és rendellenes izom és ízület rendellenes növekedését. A fájdalmai olyan nagyok voltak, hogy férje halála után képtelen volt dolgozni, eltartani a családját.
A kétségbeesett özvegy végül furcsa lépésre szánja el magát, hogy pénzt szerezzen. Benevezett egy „anti szépségversenyre”, amit meg is nyert, így ő lett a világ legcsúnyább nője. Az érte kapott pénzdíjat Mary Ann a gyermekei megélhetésére költötte.
Az anti szépségverseny után beindult a karrierje: egy cirkuszi társasággal lépett fel, ahol mutogatták a rendellenességét. Előbb az Egyesült Királyságban turnézott, majd Amerikába került egy szórakoztató parkba, ahol szintén a csúnyaságáért fizettek. Haláláig, 1933-ig dolgozott ott.
De ezután sem merült feledésbe Mary Ann csúnyasága, egy neves üdvözlőlap készítő cég, a Hallmark, néhány évvel ezelőtt felkapta az egyik képét, és „a legcsúnyább nő a világon” felirattal terjeszteni kezdte. Csak akkor vonták vissza a képeslapot, amikor egy német orvos jelentkezett náluk, és felelősségre vonta őket, amiért egy ilyen súlyos betegségből gúnyt űznek. A képeslapgyártó cég szabadkozott, hogy ők nem tudtak a betegségről.
Nehéz elhinni, hogy az emberek még napjainkban is ilyen meggondolatlanok és érzéketlenek, amikor a testi szépségről beszélünk.
