“Amikor sírok a szemem színe szürkére változik” – meséli egy eredetileg kék szemű lány, aki értetlenül áll az amúgy nem túl ritka jelenség előtt. Valószínűleg sokunkkal (világosabb szeműek “előnyben”) előfordult már, hogy rossz/jó kedvünkben a tükörbe bámulva egyszer csak azt vettük észre, hogy a jól megszokottól némileg eltérő szemszínnel rendelkezünk az adott pillanatban, és nem igazán értettük, hogy minek is köszönhetjük ezt a rendkívüli eseményt.
A felnőttkori szemszínváltozások hátterében azonban felesleges bármiféle mélyebb pszichoszomatikus rendellenességet belesejteni, még akkor sem, ha a jelenséget a legtöbb esetben hangulatváltozás, stressz vagy éppen sírás közben vesszük észre. A szemünk színének változása bizony nem más, mint egy egyszerű optikai csalódás.
A szemünk színéért – szüleinken kívül – egy melanin nevű barna pigment a felelős (csakúgy mint a bőr- és a hajszínért), ami a szem szivárványhártya (írisz) részében található, és tulajdonképpen ennek a pigmentnek az eltérő mennyiségéből következik, hogy kinek milyen színű is lesz a szeme.
Eredetileg, vagyis az ősidőkben az emberek barna szemekkel látták meg a napvilágot, azonban az idők folyamán bekövetkezett kisebb mutációk miatt egyeseknél megváltozott a melanin termelésének mennyisége, és így alakult ki a kék, a zöld vagy éppen a szürke szemszín.