Xsense Szórakoztató magazin
Muszáj elmondanom már valakinek.
Kilenc éve vagyok tagja a helyi öregfiúk focicsapatának, és 57 éves korom mellett is elég jól bírom a tempót. Legalábbis tavalyig jól bírtam.
Ősszel azonban az egyik meccsen elég súlyosan megsérültem. Szerencsére nem tört el semmim, izomszakadás nélkül is megúsztam, de csúnyán meghúzódott a derekam, de annyira, hogy napokig nem tudtam talpra állni. Az izomhúzódások miatt is gyógytornára és masszázsterápiára utalt be az orvos.
A kórházban egy vak kislány masszíroz hétről hétre. Helyes, csinos lányka a maga módján, de persze szembe sem jutott „úgy” nézni rá. Végtére is én egy éltes házasember vagyok, ő pedig nem is látja, kivel áll szemben. És mégis, minden ellenérv dacára egyre inkább vártam-vágytam kezének érintésére. Eleinte csupán azért, hogy kilazítsa a begörcsölt izmokat, később viszont már másért is…
Jó pár hete járok hozzá, és Valika szorgalmasan próbálja gyógyítani derekam és combjaim görcsbe duzzadt izmait. Ám egyszercsak azt vettem észre, hogy egyéb testtájam is duzzadni kezdett… Még szerencse, hogy hason feküdtem, és Valika mindebből nem érzékelt semmit.
Azóta nagy-nagy erőfeszítéssel próbálok uralkodni magamon, nem nagy sikerrel. Valósággal széthasít – nem-nem a fájdalom, az izmok görcse, hanem a vágy! Nem tudom, mitévő legyek. Egyszer megvártam Valikát a munkája után, és úgy tettem, mintha csak véletlenül futottunk volna össze. Alig néhány szót váltottunk, és zavartan odébb álltam. Mintha elmúlt volna az a fene nagy izgalom. De aztán kezelés közben ismét előjön és eluralkodik rajtam… Ráadásul már nemcsak kezelés közben. Elég ha eszembe jut a fiatal női kéz érintése.
