Nem tud meglenni a magyar egyetlen napot sem plázák és teszkók nélkül? De most komolyan!

Amint meghallottam ezt a vasárnapi nyitva tartásos mizériát, igencsak felment bennem a pumpa. Elvileg nem lehet – mondjuk úgy, hogy lehetni lehet, csak nem illik – olyan ‘cikket’ írni, amelyben trágár kifejezések vannak, de most pont lesz*rom. Mérges vagyok. Nem kicsit.

Nem tud meglenni a magyar egyetlen napot sem plázák és teszkók nélkül? De most komolyan! Hányok az olyan megnyilvánulásoktól, miszerint vasárnak fogjuk a kis családunkat oszt’ irány shoppingolni. Ti nem kirándulni mentek bakker? Vagy meglátogatni a nagyszülőket? Vagy nem szerettek egyszerűen „csak” otthon lenni? Beszélgetni? Együtt lenni? Csak úgy. Együtt. – Neeeeem, mi megyünk a tecsóóóóba! Remek!

Mert ugye a lényeg, hogy a kereskedelmi dolgozók nincsenek olyan sokan, mindössze pár ezer embert érint ez a téma. Ezért kit izgat, ugye?
– „Én vásárolni akarok vasárnap is! Mert egy önző, szociopata vagyok!”
Hát nekem meg kurtára nincs kedvem menni vasárnap is dolgozni. Nem, nem büdös a munka, sőt, azon kevesek közé tartozom, akik imádják a munkájukat. De anyaként egyedül a hétvége – pontosabban csak a vasárnap az, amit érdemben el tudok tölteni a családommal, a gyerekemmel. Mert ugye hétköznap ő is óvodában van. Igen, tök jó az, hogy hétköznap van szabadnap és akkor lehet ugye ügyintézni, de érdekes módon ezt akkor is meg tudtam oldani, amikor minden hétköznap dolgoztam. És, mondok egy érdekeset: A pihenőnap arra van, hogy pihenjünk. Tessék ízlelgetni ezt a szót. PIHENÉS. Nem arra való, hogy a hivatalban dekkoljak pár órácskát. A hétköznap funkciója az ügyintézés, nem a pihenőnapé. Már bocsánat.
És hétköznap nincs búcsú, Halász Jutka koncert, Gyereknap, bábszínház és zsákbanfutás sem! Semmi sincs! Gyerekes programok csakis hétvégén vannak!

Azért, mert az emberek többsége unja otthon a családja pofáját nézni vasárnap, attól nekem kurvára nem jön meg a kedvem a munkához, miközben agyalhatok azon, hogy a gyereket hova passzoljam , ki vigyázzon rá, mert néhány elmebeteg képtelen volt élvezni a tyúkszaros életét vasárnapi plázázás és tecsó nélkül, és mert a bolsevik nyuggerek éppen vasárnap délután akarják megvenni a 3 darab csirkefarhátat ákkciósan.Itt tartunk, kérem. Hogy a baloldal – amely elvileg a munkás érdekeit hivatott képviselni, de ezt elfelejtik azért-, most erre ünnepelnek, hogy na, ez az, megcsináltuk. ( Régen a heti egy pihenő napért igen komoly harcok folytak, jó reggelt! ) Hát, gratulálok. Ez aztán a siker. Éljen a családi élet vasárnap a teszkókban!

Azt meg hagyjuk már, hogy az ember meg van fizetve ezekért a napokért. A szánalmas kis kommenteket olvasva, ugye akinek annyi agya van, hogy ilyen helyen dolgozzon, az meg is érdemli. Ezt ugye senki nem gondolja komolyan? Azt meg végképp nem, hogy aki ott dolgozik, az valóban arra készült egész életében, hogy éhbérért húzza az igát ott, diplomásan, több nyelvet beszélve? Mert ilyen is van ám, bármilyen furcsa is.

Minden vasárnap úgy fogok bemenni, hogy miért nem otthon vagyok, a gyerekemmel. Hogy miért nem vele megyek kirándulni, strandra, koncertre, bábszínházba. Hogy ne mondja már nekem senki, hogy egyetlen nap, amikor zárva van minden, abba belehalna egy ország népe. És már kezdhetek azon agyalni, hogy a gyereknek hogy magyarázom meg, hogy nem, most nem leszünk együtt. Nincsen egyetlen olyan nap sem, amikor reggeltől estig együtt tudunk lenni. Na, ezt magyarázza meg neki valaki… Hátha ő is megérti, hogy a vasárnap bizony muszáj shoppingolni és csirkefarhátat venni.

Leitner Olga