Ma már rengeteg különböző írott-és képes anyag a rendelkezésünkre áll, hogy közelebb kerüljünk a genetikai adottságaink megnevezéséhez.
Ezerkilencszázvalahányban ugyan a kutya se fogalmazta meg, hogy milyen bőrszínem is van. Igazából én se nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel, leszámítva a nyári szünidőt, amikor ugye kötelező a naptej, és a folyamatos versengés, ki is lesz először csokoládébarna a családban. (Nos, nem én.)
Úgy gondolom, ez az alaphelyzet a mai napig nem sokat változott, azaz az emberek többsége nem gondolkodik el a bőrtónusa nevén nevezésén, amíg nem találkozik egy olyan témakörrel, aminek ez az alapja.