10 tény az ókorról, ami után jobban fogjuk értékelni a modern fürdőszobákat

Manapság elképzelhetetlennek tűnik annak a gondolata, hogy az egymással szemközt lévő vécéket használva, egymást nézzük a különféle dolgok végzése közben a munkatársainkkal, de még a saját családtagjaival sem szívesen tenne ilyet az ember. A 19. század előtt azonban ez teljesen átlagos és bevett szokás volt. A mai értelemben vett privát vécék és fürdőszobák csak a 19. század végén jelentek meg Európában, amikor a folyók vizeit elkezdték bevezetni az emberek otthonaiba. Előtte nyilvános fürdőkbe jártak az emberek, ahol jókat játszottak és beszélgettek, miközben a különféle dolgaikat végezték.

1. Közös használatúak voltak

A Római Birodalomtól a középkorig a férfiak és a nők együtt mosakodtak az állam által épített és kezelt nyilvános fürdőkben. Ezek olyan helyek voltak, ahová az emberek naponta jártak mosakodni, és közben jókat csevegtek egymással. Az ilyen épületekben hideg és meleg vizes medencék is voltak, de az elegánsabbakban már tornatermek és könyvtárak is helyet kaptak. Egyszerre maximum 1600 embert voltak képesek befogadni az ilyen nyilvános fürdők.

2. Nem volt magánélet

A városok központi helyein elhelyezett vécéket 4-50 ember tudta használni egy időben. Ami napjainkban egy rendkívül privát helynek számít, az az időszámításunk előtti 1. században korántsem volt ennyire bensőséges, a rómaiak például ezt társadalmi tevékenységnek tekintették.

3. Itt ettek és találkoztak egymással az emberek

Ma is gyakori jelenség, hogy a nők együtt mennek mosdóba, hogy beszélgethessenek közben vagy megigazíthassák egymás sminkjét a tükör előtt, de a rómaiak egy kicsit messzebb mentek mindebben. Ők együtt ettek, játszottak, és közösen mostak fogat a termálfürdőkben. Számukra ez egy teljesen normális tevékenység volt, senki nem tartotta furcsának, hogy más, sokszor idegen emberek társaságában végezzék a higiéniai tisztálkodásukat.

Akkoriban a termálfürdők nagyon kiváltságos helyek voltak, ahol új emberekkel lehetett találkozni és társadalmi életet élni. Egy tanulmány, amely során megvizsgálták a nyilvános fürdők csatornarendszerét, kimutatta, hogy az emberek itt kagylókat és desszerteket ettek általában, de kedvelték a marhahúst, a bárányt, a kecskét, a baromfit és a szarvast is, mivel ilyen apró darabokat is felfedeztek a csövekben. Kockákkal és érmékkel is szívesen játszottak a emberek fürdés közben.

4. A WC-zéshez közönséges szivacsokat használtak

Mivel az ókori Róma idején még nem létezett vécépapír, ezért a rómaiak egy bothoz rögzített tengeri szivacsot használtak az alsó fertályuk tisztításához. Talán a legmeglepőbb, hogy a nyilvános vécékben nem voltak saját fülkék és szivacsok sem, így a használat után egyszerűen visszatették egy sós vízzel vagy ecettel töltött vödörbe, majd a következő ember újra használta azt.

5. Családként jártak ide

A Római Birodalomtól a középkorig a nyilvános fürdők közkedvelt helynek számítottak, ahová gyakran családostul jártak az emberek. Ilyenkor gyakori volt, hogy az apák vagy a gyerekek fehérneműben sétáltak el az otthonuktól a fürdőkig.

6. A WC-k odakint voltak

A középkorban, amikor WC-re akartak menni az emberek, elég volt egy lépcsőt, hidat, vagy bármilyen más nyilvános helyet találni. Abban az időben az utcát a természetes igények kielégítésére is használták.

Carole Rawcliffe történész elmagyarázta, hogy a középkor végén kezdte el az embereket jobban érdekelni a higiénia, ezért a hatóságok nyilvános illemhelyek építését finanszírozták, hogy az embereknek ne az utcán kelljen végezniük a kis és nagydolgaikat, hanem az erre kiépített helyeken. A nők számára általában komplett fülkéket hoztak már létre ekkoriban, míg a férfiak apró lyukakon keresztül tudták elvégezni a kisdolgaikat. Az így keletkezett vizeletet és ürüléket utána a folyókba öntötték.

7. A latrinák nagyon büdösek voltak, főleg nyáron

Fontos megjegyezni, hogy a WC-k kialakítása társadalmi osztályonként eltérő volt. A kastélyokat például az oldalukon kialakított speciális fülkékkel látták el, melyeken egy lyukon keresztül az erre kialakított gödörbe távozott a széklet és a vizelet.

Az ilyen kastélyokban külön emberek dolgoztak azon, hogy eltávolítsák a székletet a gödrökből, mivel különösen nyáron, amikor a szag felment a lefolyó csöveken, elviselhetetlen bűzt árasztottak.

8. A latrinákat kézzel ürítették

A WC-k használata nagy fejlődésen ment keresztül a XVIII. században, de sok helyen még akkor is latrinákat használtak. Ezeknél a latrináknál szintén külön emberek felügyelték a rendet, ők takarították az alattuk található gödröket, illetve az ő feladatuk volt, hogy mindig tiszták maradjanak az utcák.

A gazdagabb városokban több műszakban, éjjel-nappal váltották egymást az ilyen munkások, míg a szegényebb területeken jóval ritkábban történt takarítás, így ott a higiénia is több kivetnivalót hagyott maga után.

9. Utcára dobott vizelet

A középkorban a beltéri WC-k hiányában az emberek vödrökbe végezték a dolgukat az otthonukban, melyek tartalmát aztán egy hangos “Vigyázz!” kiáltás mellett az utcára öntötték, minden vizelettel és ürülékkel együtt. Ez a 19. században elterjedt szennyvízrendszerek megjelenéséig így történt.

10. A vécék fertőzések forrása volt

Miután az első szennyvízrendszerek megjelentek az európai városokban, a kolera és tifusz okozta halálesetek ugrásszerűen csökkentek. Kiderült, hogy a kolera a szennyezett vízben terjedt. Ma ez nyilvánvalónak tűnik, de a kutatóknak akkor hosszú évekbe tellett, míg rájöttek.

Először Dr. John Snow értette ezt meg, aki a londoni térképeket tanulmányozva jött rá, hogy jelentősen több fertőzés történik a szennyvízrendszertől mentes otthonokban, mint azoknál, ahol jól kiépített szennyvízrendszer volt. Ez jelentette a fordulópontot a történelemben, hiszen az európai városokban hamar rájöttek, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük a szennyvízelvezetési rendszerekre, mint korábban.

forrás

Ha tetszett ez a bejegyzés, értékeld azzal, hogy megosztod a Facebookon! Köszönjük! 👍🙏