Mindannyian szeretünk lustálkodni és áthárítani másra egyes feladatainkat. Ezzel önmagában még semmi gond sincs, a valódi gond ott kezdődik, amikor életvitelszerűen folytatjuk a lustaságot és mindenben, még a legapróbb feladatokban is kibúvókat keressük. Az alábbi emberek is ezt tették, aminek persze meg is lett a szemmel látható következménye.
Mindenki utál kijárkálni a konyhába nasiért. Ez a valaki azonban megtalálta a módját, hogy ez ne jelenthessen többé problémát…?
,,Nem azért vettem az autót, hogy gyalog járjak!”
Persze le is szaladhatott volna felszedni a szárítóról leesett inget.
A kutyasétáltatás sem olyan fárasztó, ha megtaláljuk a módját.
A rend éber őre.
,,Utálok mosogatni, ezért celofánt szoktam a tányérra tenni, amiket aztán egyszerűen kidobok…”
,,A többit majd lefújja a szél” – gondolta.
Miért vennénk le és bajlódnánk az óra átállításával, ha így is lehet?!
Kényelem mindenek felett.
Még a sorban elvérzett.
Miért dolgozzunk feleslegesen, ha úgyse látja senki?!
Ez történik, ha nem pénzérmések a bevásárlókocsik egy áruháznál.
,,Engem a festésért fizetnek, nem azért, hogy b*szott kerekeket emelgessek!”
Ez is egy módja a mosogatás elkerülésének.
Amikor apa megy sétálni a gyerekkel.
Születésnapi torta, lustáknak.
,,Anyám szerint bennem egy lusta mérnök veszett el.”
,,Néhány éve így néz ki a karácsonyfánk, mert mindig lusták vagyunk elcsomagolni és arra jutottunk, hogy inkább ki sem csomagoljuk.”
Összekötötte a kellemest a hasznossal.
,,A barátnőm megkért, hogy figyeljem a süteményt, amíg zuhanyzik, de nem volt kedvem kimászni az ágyból…”
A koordinált munka csodája… ? Kérdés, hogy eredményes-e?