Xsense Szórakoztató magazin
A hajápolástól a bőrbetegségeken át a méregtelenítésig tömérdek mindenre javasolják a diófa gyógyító levelét, Iránban pedig a cukorbaj egyik tradicionális ellenszere. A Kárpát-medencében a diófa két fajával találkozhatunk a leggyakrabban, az ehető diót termő közönséges dióval és az Észak-Amerikából származó, főként díszfaként ültetett fekete dióval.
A közönséges dió (Juglans regia) levelének a néphagyomány és a természetgyógyászat számtalan jótékony hatást tulajdonít: vértisztítóként, gyomorerősítőként, emésztést segítőként (összehúzó hatása miatt enyhe hasmenésnél) valamint féreghajtóként tartják számon, emellett bőrproblémák, kiütések, ekcéma, fagyások ellen is javasolják. Magas vérnyomás, illetve aranyérbántalmakra is ajánlják, de borogató szerként mandula és szemgyulladásra is. A levél főzetét hajhullás ellen illetve hajszínezésre is használják, vidéken régebben még a lépfenét is a leveléből készített teával kezelték.
A dióolaj ránctalanító, hidratáló hatású, már az ókori Egyiptomban is használták balzsamozásnál. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetére adják. Maga a dió növényi omega-3-zsírsavban igen gazdag, és kitűnő E-vitamin-forrás.
