9 használati tárgy és annak apró részlete, melynek pontos céljával nem mindig vagyunk tisztában

Leggyakrabban az Ikeás bögrék esetében találkozhatunk ilyen és ehhez hasonló apró kis gödröcskékkel és bemélyedésekkel, melyek egyrészt azért kerültek kialakításra, hogy a mosogatógépben történő tisztítás közben fix helyen maradjanak és ne csúszkáljanak, másrészt pedig azért, hogy a forró tea vagy kávé hatására (a könnyebb levegőáramlás miatt) ne forrósodjon fel annyira a bögrék alja, és az így leadott hő ne repeszthesse meg például az üvegasztalokat.

Bár legtöbben edényeket vagy éppen tepsiket tárolunk ezekben a sütők alatt kialakított fiókokban, valójában ezeket azonban azért találták ki, hogy a már elkészült ételeket tároljuk itt, amíg például köretet vagy egyéb fogást készítünk melléjük. Mivel a sütő hője hatással van erre a fiókra, ezért a benne tárolt étel könnyebben meleg marad, mintha például a konyhapultra helyeznénk, egy konyharuhával lefedve.

Bár sokszor nem is gondolnánk, valójában jó oka van annak, hogy a sörösüvegek úgy néznek ki, ahogy. A legszembetűnőbb rajtuk talán a palackok nyakának hosszított kialakítása, mely azért olyan, amilyen, hogy az embereknek ne a palack oldalát kelljen fogni ivás közben, ezáltal pedig a kezük hője ne melegíthesse fel a benne található italt.

Laikus szemmel nézve ez a nyíl sokszor teljesen jelentéktelennek tűnik, pedig mint minden más a gépjárműveken, ez sem véletlenül került a helyére. Ez az apró nyíl jelzi ugyanis, hogy a gépkocsi melyik oldalán található a tanksapka. Ha tehát begördülünk a benzinkútra, nem kell lázasan azon fáradoznunk, hogy felelevenítsük, melyik oldalon is tankoltunk a múltkor, elég csak rápillantani erre a nyílra, és megmondja.

A fokhagymaprés egy rendkívül hasznos kis szerkezet, pláne, ha még tisztában is vagyunk az egyik kevésbé ismert, rejtett funkciójával. Egyes fokhagymaprések végén ugyanis egy fém pöcök és lyuk található, mely azért került kialakításra, hogy megkönnyítsék a gyogyós gyümölcsök (pl. cseresznye, meggy) magozását.

A sapkák tetején található bojt először a 18. században jelent meg a francia tengerészek sapkáján, hogy ezzel is megelőzzék azt, hogy beverjék a fejüket a hajók alacsony fedélzeti mennyezetébe. A bojt tompította az ütést, vagy éppen jelezte, hogy vigyázni kell. Később a katonai egyenruháknál is bevezették a különböző stílusú bojtos sapkákat, hogy így lehessen megállapítani, hol szolgál az illető.

Korábban ezek a hosszúkás lyukak kizárólag a túra-hátizsákokon voltak megtalálhatók, hogy legyen hova akasztani a karabinereket és köteleket. Ma már azonban szinte kivétel nélkül minden hátizsákon megtalálható, és egyébként sokszor nagy hasznát is vehetjük a hétköznapokban.

A tapétavágó sniccerek pengéi nem véletlenül vannak egyenlő részekre osztva. Mivel használat közben elkerülhetetlenül is tompulnak, ezért úgy alakították ki őket, hogy elég legyen pusztán egy harapófogó segítségével ráfognunk a már eltompult szakaszra, és egy erős mozdulattal letörve (majd a pengét kijjebb tolva) újra olyan éles legyen, mint újkorukban.

A klasszikus öltönynadrágok mai kinézete valójában egy véletlen balesetnek köszönhető. A 19. században ugyanis a ruházati cégek exportálás közben gyakran úgy csomagolták ezeket a nadrágokat, hogy a szállítás hatására egy kivasalhatatlan él keletkezett bennük. Ez az idők folyamán annyira megszokottá vált, hogy az öltönynadrágok szerves részévé vált, ma pedig már egyenesen divatosnak is számít az ilyen, eleve kialakított él.