1. “Félj tőlem, de szeress!”
A mérgező szülőknél az érzelmi támadás a szeretet és a figyelem szinonimája. Az ilyen családokban a gyerekek már megtanulták, hogy akár a kulcs zörgéséből vagy a léptekből kikövetkeztessék, szüleik milyen hangulatban vannak éppen. Az ilyen gyerekek állandó félelemben és aggodalomban élnek. Az ilyen típusú szülők többnyire megsértődnek, ha a kedves megnyilvánulásaikat kétkedve fogadják. Azt állítják, hogy megtesznek a gyerekért mindent, az mégis hálátlan feléjük, pedig ez nem így van.
2. “Foglalkoznod kell a felnőttek problémáival, de jogaid nincsenek.”
A mérgező családokban a szülő megosztja a felelősséget a gyerekkel. Például, a gyerek ilyenkor gyakran azt hiszi, hogy kifejezetten az ő rossz viselkedése miatt iszik az apja, hogy lenyugodjon.
Később a gyerekeket bevonják a felnőttek közötti veszekedésekbe is. A tizenévesek kénytelenek lesznek végighallgatni szülei panaszkodásait, és alkalmazkodni a bonyolult helyzetekhez, egy cipőben járni a szüleikkel, segíteni, toleránsnak lenni, támogatást nyújtani. Sajnos ezekben az esetekben a gyerekeknek nincs joguk ahhoz, hogy kifejezzék saját véleményüket.
3. “Legyél a legjobb, de ne feledd, hogy nem vagy különleges.”
A nárcisztikus szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy azok mindig a maximumot hozzák. Ugyanakkor, minden gyermek által elért eredményt teljesen magától értetődőnek vesznek. Megvető megjegyzéseikkel tönkretehetik a gyerek életét, aki így abban a hitben fog felnőni, hogy mindig is csalódást okozott a szüleinek.
4. “Nyílj meg nekem, de ne lepődj meg, ha kigúnyollak.”
A mérgező szülők erőltetik, hogy a gyerekeik legyenek velük őszinték, és gyakran hibáztatják őket, ha nem akarják megosztani velük az érzéseiket. Később azonban a korábban hallottakat a gyerekek ellen használják fel. Ez kétféleképpen történhet:
- A rokonok, a szomszédok és mások is értesülnek arról, amit a gyerek bizalmasan mondott a szülőnek. A szülő pedig ebben semmi rosszat nem lát.
- A gyerek lehetőséget ad arra, hogy a szülő szidja vagy szarkasztikus kommenteket fűzzön a hallottakhoz.
5. “Rossz vagy, ne is próbálj meg jó lenni.”
Minél kisebb egy gyerek önbizalma, annál könnyebb őt kontrollálni. A mérgező szülők kibeszélik gyermekük hibáit és kudarcait, a legtöbb esetben pedig a külsejére is megjegyzést tesznek, mert ez az egyik legérzékenyebb pont. Ha nincsenek nyilvánvaló “hibák”, akkor kitalálnak néhányat.
Az ilyen szülők a gyermekben alsóbbrendűségi komplexust keltenek, nem akarják azt látni, hogy a gyerek valami új dolgot kipróbál és sikerre is viszi. A mérgező emberek nem akarnak sikeres gyereket, aki kinyilvánítja az akaraterejét.
6. “Fejleszd magad, és felejtsd el a jövőbeli terveidet.”
A szülők azt akarják, hogy a gyerekük sikeres legyen, de az nem érdekli őket, hogy ezt hogyan fogja elérni. Pl. szeretnék, hogy a gyerek sikeres karriert építsen, de csak addig, amíg el nem hagyja a házat.
A nárcisztikus szülőket mindössze két okból érdeklik a gyerek eredményei:
- Hogy a sikerével mások előtt büszkélkedhessenek.
- Egy sikeres gyerek a szüleinek is jobb életet tud biztosítani.
Néha a szülők csak arra emlékeztetik a gyerekeket, hogy óriási távolság van köztük és a dédelgetett álmaik között.
7. “Kövesd az utasításaimat, de te vagy a hibás, ha valami nem sikerül.”
Ebben az esetben a szülők úgy kezelik a gyereket, mint egy tárgyat. Kitalálják a saját elképzeléseiket, és azt várják, hogy a gyerek megvalósítsa őket. Nem törődnek annak következményeivel, hogy a gyereket teljes irányítás alá vonják. De ha valami rosszul sül el, az nem az ő hibájuk, hanem a gyereké.
8. “Tűnj el, de ne hagyj egyedül.”
Egészséges családokban a szülők segítik a gyereket, hogy kirepüljön, és elkezdje a saját életét. A mérgező szülők azonban nem akarják, hogy a gyerekük valaha is elmenjen, ugyanakkor folyton emlékeztetik arra, hogy az ő házukban, az ő pénzükből él, az ő ételüket eszi. A gyereknek pedig se véleménye, se ellenvetése nem lehet.
Mit akarnak valójában ezek a szülők? Azt, hogy az engedelmes gyerekük mindig mellettük maradjon.
9. “Fogadd el a segítségünket, de ne használj ki minket.”
Ezek a szülők olyan dolgot kínálnak a gyereknek, amit valójában tudnak nélkülözni, de az elutasítást nem fogadják el. A gyerek elkezd gondolkodni, hogy a szülei valószínűleg csak figyelemre vágynak, és szükségük van arra, hogy fontosnak érezzék magukat. Ezért elfogadja a segítséget, köszönetet mond a szülőnek, és viszonzásul ő is nyújt valamit. De a dolognak nem lesz jó vége, mert a szülők mindig emlékeztetni fogják a gyereket arra a “szívességre”, amit neki tettek.
A gyerekek foglyokká válnak, ha:
- visszautasítják a szülők segítségét. A gyerek udvariatlanságnak érzi visszautasítani a segítséget.
- elfogadják a segítséget. A gyerek úgy érzi, hálával tartozik a szüleinek a támogatásukért, és készen kell állnia arra, hogy bármikor segítsen nekik.
10. “Bízz bennem, de mindig tartsd nyitva a szemed.”
Magánélet? Személyes tér? Ezek a fogalmak ismeretlenek a mérgező szülők gyermekei számára.
Ha a gyerek megpróbálja korlátozni a magánéletében való vájkálást, a szülők bizalmatlansággal vádolják. Még a saját ház vagy lakás sem védi meg a felnőtt gyereket, mivel ezeknek a szülőknek saját kulcsuk van a gyerek otthonához. A gyereknek mindig válaszolnia kell az olyan kérdésekre, mint “Miért nincs elmosva ez a bögre? Miért szórod a pénzt ilyen hülyeségekre?”. Ezek a szülők nem tisztelik a gyerek saját életét és a személyes döntéseit.
Hogyan kezeld a mérgező szülőket?
Elég nehéz kiszabadulni egy mérgező környezetből, még felnőttek számára is. Mindazonáltal a szakembereknek van néhány tippjük, amivel megvédheted a személyes határaidat, és megmentheted a szülőkkel a kapcsolatot. Először is a következő tényeket kell felismerned:
- A múltat nem tudod megváltoztatni.
- Egy mérgező kapcsolat olyan mint egy krónikus betegség, szinte lehetetlen a gyógyítása, ezért a komplikációk elkerülésére kell törekedned.
A kezelés lényege, hogy tisztában kell lenni azzal, hogy mindenkinek vannak jogai és szükségletei, amiket nem kell szégyellni. A gyereknek joga van:
- Élni a saját otthonában a saját szabályaival.
- Nem részt venni a rokonok közötti viták megoldásában.
- Korlátozni a belépést a saját territóriumára.
- Saját tapasztalatokat szerezni, nem törődni azzal, mikor a szülő azt mondja, ő jobban tudja.
- Kezelni a saját forrásait: a pénzt, az időt, az erőfeszítéseket.
- Saját érdeklődési kört választani, a szülőkétől függetlenül.
Ne feledd, ezek mindkét félre vonatkoznak, a szülőre és a gyerekre is. A gyerek nem zárhatja ki az életéből a szüleit, és nem veheti készpénznek a segítségüket.