Tegnap este altattam a kislányomat. A sötétben hozzám bújt és azt mondta:
– „Anya, nem szeretnék holnap oviba menni!”
Azon gondolkodtam, mi történhetett az oviban, hogy ezt mondja, mert ő szeret oviba lenni.
– „Miért nem szeretnél, nyuszifül ?”
Rövid csend volt, én pedig csak vártam a választ. A sötétséget kis csipogó hangja törte meg, szó szerint így:
– „Hát azért…..mert…..
…Figyelj Anya, csak két dolgot mondok, hogy miért nem. Az egyik a legszebb szó lesz, a másik pedig a legsiratóbb!
Azért nem akarok menni, mert ANYA HIÁNYZOL!”
Majdnem elsírtam magam a sötétben.
A legszebb szó számára, hogy: ANYA,
a „legsiratóbb” pedig: HIÁNYZOL .
Gyerekeink azok, akik feltétel nélkül szeretnek minket, olyannak, amilyenek vagyunk. Jó ideig mi vagyunk a legfontosabbak az életükben, és elég egy könnyes mosoly, egy suta anyák napi vers, máris rögtön elfelejtődik az a sok-sok éjszakai felkelés, feleselés…
Ők mindenek felett és előtt szeretnek. Akkor is, ha szigorúak vagyunk, vagy éppen nem voltunk a legigazságosabbak.
Hogy milyen az igaz szeretet? Nincs az a spirituális tanfolyam, és templomi mise, ami jobban elmondaná, ahol jobban megtapasztalhatnánk mi a tiszta szeretet, mint a kicsi gyermekünktől!
Kincs*