Egy gyümölcslé vállalat több ezer tonna narancshéjat borított le egy nemzeti parkba. Így néz ki most a terület, 16 évvel később.

Két ökológus, Daniel Janzen és Winnie Hallwachs egy ötlettel keresett meg egy Costa Rica-i helyi narancslé gyárat, azt azonban akkor még nem tudták, hogy elképzelésük egy életre szóló felfedezéshez vezet.

1997-ben megkerestek egy narancslé társaságot és javaslatot tettek nekik. Ha egy egészen érintetlen, erdős területet adományoznak az Área de Conservación Guanacaste nemzeti parknak, akkor ingyen kidobhatják a narancs lehántolt héját és a pépet.

A hely, ahová kidobhatták a narancshéj hulladékot, egy erősen legeltetett és erdőirtásos földdarab volt. A narancslé társaság belement az alkuba.

Egy évvel később ezer teherautó érkezett, és több mint 12 ezer tonna ragacsos narancs komposztot rakott le a földre.

A narancshéjat és a pépet tartalmazó területet több mint egy évtizeden keresztül érintetlenül hagyták. Készítettek egy szép nagy táblát sárga betűkkel, hogy megjelölhessék a helyet és az eseményt.

16 év után Timothy Treuer, Janzen posztgraduális hallgatója megtekintette a helyszínt és jelentést készített arról, amit ott talált. Az 1997-ben kihelyezett tábla alapján nem okozhatott problémát a terület azonosítása.

Treuer visszatért a helyre, ahol a narancs komposztot több, mint másfél évtizede lerakták, de a táblát sehol sem találta.

Körülbelül fél órát kószált, de nem sikerült megtalálnia a jelzést, ami alapján a területet azonosíthatta volna, ezért felhívta Janzent, hogy további részleteket kérjen tőle a kereséshez.

Egy héttel később visszatért a Janzen által megadott helyre, de még mindig nem találta a táblát. Azonban mindketten tudták, hogy ez volt az a terület, ahol a vállalat sok évvel ezelőtt lerakta a narancs hulladékot.

Amikor rájöttek, hogy Treuer a megfelelő területen van, mindketten teljesen megdöbbentek. Semmi sem úgy nézett ki, mint a környező földeken.

A szomszédos földdel összehasonlítva Treuer szerint olyan volt, mint az “éjjel és a nappal“.

“Nehéz volt elhinni, hogy az egyetlen különbség a két terület között csupán a rengeteg narancshéj. Teljesen más ökoszisztémáknak tűntek,” – mondta Treuer.

A növényzet annyira hihetetlenül vastag volt, hogy még mindig nem találta meg a táblát.Arról, amit a területen találtak, egy tanulmányt készítettek, amelyben bemutatták, hogy a kidobott gyümölcs komposzt hogyan segített egy teljesen új erdő felnövekedésében. (1)

Treuer és csapata a Princeton Egyetemről a következő három évben a hihetetlen területet tanulmányozta. Teljesen meglepődtek azon, amit felfedeztek.

A szomszédos narancshéj nélküli parcellán csak egyetlen domináns fafaj volt. A narancshéjjal borított területen azonban több, mint két tucat fafajtát találtak.

Jobb volt a talaj, egészségesebb az erdei lombkorona, nagy, erős fák, és egy újabb fajta menyét jelent meg – mindez a több, mint másfél évtizede kidobott gyümölcshéj miatt.

Kutatásuk lényegében azt a következtetést vonja le, hogy a másodlagos erdőnövekedés, amely az első lebomlása után nő, kulcsfontosságú az éghajlatváltozás lassulása szempontjából. Ez egy jelentős felfedezés volt.

Azt találták, hogy az újonnan fejlődő erdők 11-szer annyi szén-dioxidot nyelnek el és tárolnak, mint egy régi növésű erdő. Treuer úgy véli, hogy ha ezt a kísérletet a világ minden táján megismétlik, akkor ez segíthet a Föld légkörének helyreállításában.

A világon előállított élelmiszerek jelentős része hulladéklerakókban végzi, ezért ennek az ötletnek az alkalmazása mindenhol segíthet az erdőirtásos területek felszámolásában.

“Nem azt akarjuk, hogy a vállalatok csak úgy kirakják a hulladékot egy-egy helyszínre, de ha tudományosan hajtják végre, és a vállalatok mellett szakemberek is részt vesznek benne, akkor azt hiszem, hogy ez valóban nagy potenciállal rendelkezik,” – mondja Treuer.

2015-ben Treuer végre át tudott hatolni a sűrű növényzeten ahhoz, hogy megtalálja az elveszett táblát, amelyet közel két évtizeddel korábban kihelyeztek. Ez szimbolikus jelentőséggel bírt a föld csodálatos átalakulása szempontjából. (2)

via

forrás