Xsense Szórakoztató magazin
Sokminent megtudtunk a tehenészeti telepen tartott szarvasmarhák ottani életéről. Többek között azt is, hogy a szarvasmarhák a bölcsődében kezdik pályafutásukat, majd óvodások lesznek, ezt követően pedig üszők. Ebben a korban megtermékenyítik őket mesterségesen, mivel bika egyáltalán nincs a farmon. Tehát a telepen minden szarvasmarhát kizárólag a tejéért tartanak, mely sajnos előbb vagy utóbb elapad. Az elapadt tejű tehén sorsa pedig igen szomorú…
Emma sorsa csak egy, a sok közül: alapvetően ezeket az állatokat csak azért tartják, hogy tejet adjanak. Bezárják őket egy ketrecbe, mesterségesen megtermékenyítik őket és kísérletezgetnek rajtuk, hogy minél több tejet tudjanak lecsapolni belőlük. Kizárólag életük csak arról szól, hogy az ember felhasználja az általuk adott tejet az élelmiszeriparban. A borjút elkülönítik az anyátol, gyakran emiatt traumatizált állapotba kerülnek és a csillogó szemű, szomorú tehén tekintetéből kiolvasható a reményvesztettség és az elkeseredettség. A szomorú az, hogy ezt az eljárást egész életükben ismételniük kell. Miután elapad a tőgyük, a tejelő tehenet ismét megtermékenyítik, és ez a ciklus kezdődik elölről.
Miután Emmának évekig le kellett mondania a borjúról, mert bizony az csökkentette volna az emberi fogyasztásra alkalmas tej mennyiségét, ezután a jutalma az, hogy vágóhídra szállítják, ahol feldarabolják, hogy a húsát is értékesíteni tudják. Csak valamelyik vágóhíd hívására várnak, amely hajlandó az egykor kiváló minőségű tejetadó, aranyos bocit befogadni, hogy szívtelenül lesúlythassanak rá.
Szerencsére vannak olyan egyesületek, mint a “Kuhrettung Rhein-Berg” állatvédő szervezet, ahol együttérző emberek azon dolgoznak, hogy az ilyen állatok tovább élhessenek, emberségesebb körülmények között, a természetes halálig. Ez az egyesület felvásárolja a tejtermelőktől a tehenet, akiket másképpen levágnának. Emmát is megvásárolták és egy barátságos helyre szállították, aztán hirtelen valami szívszorító dolog történik:
Miután az állatvédő szervezet megvásárolta Emmát és odamentek hozzá, ez a szegény tehén annyira félt attól, hogy mit fognak tenni vele, hogy a félelemtől és a szorongástól sírni kezdett. Aztán Emmát biztonságos legelőre szállították, ahol megismerkedhetett a többi tehénnel. Óvatosan elkezdett lépegetni a puha fűben, majd új barátokat is szerzett.
Most már boldogan szaladgálhat a többi tehénnel a mezőn, szabadon. A videón látni lehet, hogy tele van lelkesedéssel. A tehenek is a lovakhoz hasonlóan társas lények. Borzasztó dolog számukra leélni egy életet egyedül a pajtában, fogságban és fáj nekik, ha elkülönítik a borjat az anyától. Sajnos ide vezetett az emberi kegyetlenség, kapzsiság és az önzőség! Senkit sem szeretnénk megsérteni, de nem tudjuk más szavakkal kifejezni, hogy mennyi kegyetlenségre képes az ember azért, hogy húst fogyasszon! Elszomorító!
Aki meg szeretné nézni Emma sorsát, itt megteheti:
