Xsense Szórakoztató magazin
Pénteken Keleti Andrea is az RTL Klub Reggeli vendége volt. A beszélgetés azzal indult, hogyan lehet a hangulatunkat javítani tánccal, ami bizony mostanában mindenkire ráfér – a közel egy éve tartó korlátozások miatt ugyanis nagyon sokan kerültek kilátástalan helyzetbe. Az interjú egyik pontján a táncművésznőből is előtörtek a legbensőbb érzései: Andrea nagyon kétségbe van esve, a járvány miatt ugyanis az utolsó alkalmazottját is el kellett bocsátania. Könnyek között osztotta meg a nézőkkel, min megy keresztül.
„Én azt hiszem, hogy mióta ez a vírus miatti válság elkezdődött, nekem ez a legnehezebb hetem. Hétfőn elbocsátottam az utolsó alkalmazottunkat, egy nénit, recepciós nénit. 14 éve dolgozik nálunk” – sírta el magát Andrea, hozzátéve: – „Így bőgtünk két napig. Nagyon nehéz. Nem is csak a vállalkozás miatt, hanem egyáltalán. emberi kapcsolatok, tényleg…” – mondta reménykedve abban, hogy még lesz lehetőség újraindulni.
„Én azt hiszem, hogy most már a legtöbb sportegyesület, fitnesz, táncklub gyakorlatilag kivérzett. És őszintén szólva engem nagyon bosszant, mikor azt mondja egy sajtótájékoztatón valaki, hogy legyünk még türelemmel. Mert ez nem a türelemről szól. Az, hogy egy 60 éves recepciós néni elvállalja, hogy gyakorlatilag április óta csak 4 órában van, és majd kevesebbet eszik, csak, hogy mehessen tovább, az, hogy mi is elvállaljuk, ha ennyire is, csak finanszírozzuk, csak hogy ne menjen el, és hogy legyen tovább… és akkor nem tudod, hogy lesz-e…” – mondta Andrea.
„Mi zárva vagyunk hosszú idő óta… csak kilátástalan. Most már felmerült az, hogy nyitás húsvét után, vagy nyitás, amikor 5 millió embert beoltanak. Az mikor lesz? Szeptemberben… – folytatta a táncművész. – „Tehát ezt nem lehet. Ezt nem tudjuk mi támogatás nélkül finanszírozni, márpedig nincs hozzá semmiféle támogatásunk, és a szívünk, lelkünk – látjátok – beleszakad, de bizonyos pontokon nem… hát nyilván majd valahogy megrázzuk magunkat és próbálunk valahogy újraindulni, dehát nagyon-nagyon nehéz.”
Andrea azt mondja, nem csak anyagilag borzasztó ez a szituáció, hiszen itt közösségekről, emberi kapcsolatokról van szó, amiket szétszakít a mostani helyzet.
„Ezeken a munkahelyeken van egy kollektíva. Tényleg százezer éve dolgozunk együtt. Egyik kolléganőm visszaköltözött vidékre, nagykanizsai, mert nem tudta a pesti életét finanszírozni, nem bírta fenntartani az albérletét, nem volt más megoldás. Nem tudom, hogy ő visszajön-e, pedig a csapatunknak annyira szerves része volt, és tényleg megbízható, kedves és mindenki imádta, aki hozzánk járt. Sőt a gyerekek szerelmesek voltak belé! Tehát hogy így veszti el az ember a barátait, ez borzalmasan kegyetlen. És közben tudod, hogy ő meg bajban van. És most meddig tudom én segíteni… Nagyon rossz…”
Andrea próbálja tartani magában és az egész családjában a lelket, és ezért érzi fontosnak, hogy mindenki vele táncoljon a Facebook-on keresztül, egy kicsit megalapozva azt, amikor már meg lehet indulni.
