Lássuk be: férfiként hibát hibára halmozunk, és újra meg újra elkövetjük ugyanazokat a ballépéseket. Nem igazán tanulunk a rossz tapasztalatokból, legyen szó a szerelmi életről, munkáról, balesetveszélyes tevékenységekről. Hiába, ilyennek teremtett minket az élet, és az Istenért nem akarunk megváltozni. A sokadik eset után azért megpróbáljuk nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, de ez sem sikerül általában. Hát, ez van, ilyenek vagyunk mi: a mi feladatunk, hogy meggondolatlanul, bátran nekivágjunk mindennek, a következményekkel nem számolva. Mondhatnánk azt is, hogy veszélyesek vagyunk. Vagy csak buták? 😀
Szóval mi, férfiak…
Figyelmen kívül hagyjuk a lejárati dátumokat.
Hazudunk az asszonynak, még akkor is, ha tudjuk, hogy az igazságelőbb-utóbb kiderül.
Tényleg azt hisszük, hogy a szerencsejátékon meg tudunk gazdagodni.
Simán felveszünk nem passzoló zoknikat, és azt hisszük, senki nem fogja észrevenni
Minden szombaton megesküdünk, hogy soha többet nem iszunk.
Szórjuk a pénzt hónap elején, mintha nem lenne holnap. Aztán meg csodálkozunk, hogy mégis hova lett…
Mire összeszedjük a bátorságunkat, hogy megszólítsunk egy lányt, már késő.
Azt gondoljuk, hogy a biztonsági szabályok csak a pancseroknak valóak.
Nem igazán vagyunk romantikusak – hiszen az is csak a pancseroknak való.
A rövidlátás az életformánk fontos része.
Állandóan elpazaroljuk az időt valami értelmetlen butasággal.
Meg vagyunk róla győződve, hogy lábra sohasem kell edzeni.
Mindig a memóriánkra hagyatkozunk – ami persze nem az erősségünk.