És bizony eljött ez a nap is: Véget ért a több mint két hónapos nyári szünet, újra elkezdődik az iskola. A legtöbb diák ezt tragédiaként éli meg, vége a hajnalban fekvésnek és a délig ágyban fetrengésnek, újra szabályok szerint kell élni és a nagyrészt unalmas/érthetetlen órákra kell bejárni.
Viszont van egy másik tábor is, akik a nyár vége felé már eléggé unják magukat, és várják, hogy újra a haverok között legyenek, és lehessen minden nap bandázni.
Van azonban egy harmadik csoport, amely egyértelműen ki van borulva, hogy kezdődik a suli: a szülők. Hiszen nem fognak többet álmatlanul forgolódni, hogy gyermekük már megint kimaradozik hétköznap, vagy hajnalig zúgatja a számítógépet. Vége azoknak a csodás, nyugodt, és vitáktól mentes napoknak, hogy a gyerek egész nap otthon ül, mégsem segít a házimunkában, teljesen eltolódott bioritmussal éli a mindennapjait és a sok együtt töltött idő miatt egyre hisztisebbé válik! Ezeknek a mézes heteknek ezennel vége. Nézzétek csak meg a képeket, mennyire össze vannak törve ezek a szerencsétlen apukák és anyukák. Mi lesz így szegény szülőkkel?? :))))))
1. Szegény szülők, igazi tragédia…
2. Mi lesz ezután?
3. Álmatlan éjszakák következnek.
4. miért pont velük történt meg ez?
5. Hogy telnek ezek után a gondterhelt hétköznapok?!
6. Olyan nehéz lesz újra belerázódni a pár hónappal ezelőtti állapotba.
7. Kisfiam, minden pillanatban hiányozni fognak a nyári, fülledt vitáink.
8. Miért, Istenem, miért?!
9. Van-e értelme ezek után az életnek?!
10. A mindennapokra ezentúl szürke melankólia borul.
11. Hol van ilyenkor Isten?!
12. Lehet egyáltalán bármit is csinálni, ahelyett hogy a gyerek minden kívánságát lesem?!
13. Mégis MIT?! Értelmetlen az élet!!
15. A legnagyobb fájdalom, amit szülő valaha érezhet.
16. Így néz ki egy összetört, tragédia sújtotta család. Hosszú évek kellenek, hogy ezután talpra tudjanak állni.
Őszinte részvétem minden szülőnek!!