A gyermekek tiszta lelkűek, ártatlanok, mert még nem ismerik a felnőttek világát, amely tele van csúnya-csúnya dolgokkal. Ami rosszaságot elkövetnek, az a gyermeki huncutságból fakad, semmi több. Mi, felnőttek viszont rengeteg mindent láttunk már, és akaratlanul is olyan dolgokra asszociálunk, ami tizenéves korunk óta mozgatja a fantáziánkat. Mindenhonnan ez ömlik, nem csoda hát, hogy még a leginkább jól nevelt, tiszta életű embereknek is egészen más jut az eszébe ezekről a képekről, mint a gyerekeknek.
Szegény kicsik, nem is érthetik, hogy miért röhögik ki őket a szülők, vagy éppen miért rángatják ki a gyereket szélsebesen az adott szituációból. 🙂
A kislányom palacsintát sütött. Egyáltalán nem értette, miért akarom lefotózni.
A kisfiam és az ő “zsebpeca” gyűjteménye.
A kislányom puszit akart adni a majomnak. Mondtam neki, hogy csak nyugodtan, le is fotózom, ha szeretné… 😀
Nem lehet elég korán kezdeni 🙂
A barátnőm 6 éves fia lelkesen rohant fel a lépcsőn, miközben azt kiabálta, hogy megtalálta az “aranybilétát”.
Talált a kislány egy cuki rózsaszín karkötőt…neee…
Csak az otthoni fotókon vettük észre, hogy a kislányom minden Disney hercegnőt megcs*csörészett 😀
A gyerekek különös érzékük van az étteremben kínos szitukba keveredéshez…:)))
A kislányom ezt a “tojás tornyot” készítette az iskolai húsvéti programra. :))
Hupsz.
Amikor beindulnak a pavlovi reflexek… :)))
A gyerekeknél pillanatok alatt elfajulhatnak a dolgok.
Szóval a fiam rajzolt a homlokomra egy “cápát”.
Mondjuk a játék tervezőjének kijárna egy alapos fejmosás…
Szegény kislányom nem értette, miért röhögök visítva perceken át az új ugrálókötelén… 😀