Xsense Szórakoztató magazin
Már megint a macskák! Hiába, úgy tűnik nem telhet el anélkül, hogy ne mutatnánk nektek egy cicás válogatást. Ezúttal nem tematikus gyűjtemény következik, csak egy egyszerű macskás képhalmaz, amelynek elemeit egyetlen dolog köti össze: rettenetesen viccesek. A macskák furák, aranyosak, önfejűek és nem utolsó sorban furák. Nem fogod kibírni röhögés nélkül végiggörgetni, ezt le merném fogadni! 😀
Macska teljesen feltöltve. Kérjük húzza ki a töltőt.
Merje ezek után azt mondani valaki, hogy a macskák semmire nem jók. Próbálja csak meg!!
Rájött, honnan jön a lézer fénye. Vége a játszmának.
Fogadjunk, hogy megint itt van mögöttem, és azt az idétlen fejet vágja. Fogadjunk, hogy pontosan itt van mögöttem, meg sem kell fordulnom hozzá, hogy tudjam. Nem hiszem el, hogy állandóan ezt csinálja. Mindig az az idétlen fej, mindig.
A rádöbbenés pillanata.
Nekem te ne mondd meg, hogyan éljek!
Azt hiszed, ez valami jópofa vicc?
A macskáim reakciója, amikor életükben először látták mozogni a plafonra szerelt ventilátort.
Megkérdeztem apukámat, hogy ezt mégis miért, a válasza csak annyi volt: “A macskánk imádja Van Gogh-ot”
“Senki nem segít nekem ebben a k*rva házban.”
Fiam, anyád és én aggódunk érted.
Ezek meg mégis micsodák itt? Én a sötétség apró démonjait kértem, ezek meg itt apró kis szőrmók gumicukorkák.
A jelenet, amelyben hét macska fedezi fel ugyanazt a sík, kissé megemelt felületet, amelyet kisajátítanak és úgy csinálnak, mintha a másik 6 macska nem is létezne.
Életében először elvittem a macskámat sétálni.
Ezek a mandulás sütik különösen agresszívek.
Imádom, amikor a macskák úgy telepszenek le, hogy úgy tűnik, nincs végtagjuk.
A macskák kétféle halmazállapotban figyelhetőek meg: szilárd és folyékony.
Ez nem rád tartozik gazdi, kérlek hagyd el a szobát.
A napom fénypontja az volt, amikor a tanárom behozta a macskáját az óránkra, és valahányszor feltett egy kérdést, a macska nyávogott egyet, a tanárom pedig minden alkalommal elfogadta válaszként.
