Xsense Szórakoztató magazin
Repülőn utazni mindig élményszámba megy, még ha nem is feltétlenül pozitív az élmény. Legtöbbünknek gondot okoz elviselni egy rakás idegennel összezárva utazni még akár egy 20 perces buszúton is, nemhogy egy akár tizenórás repülőúton. Több mint száz ember összepréselve egy fémhengerbe, akik között a nagy számok törvénye alapján mindig akad legalább egy büdös, egy hangos, egy részeg és egy balhés útitárs.
Vannak viszont olyan útitársak, akikre egy cseppet sem tudunk haragudni, sőt, ha lehetne egy kérésünk, csak hozzájuk hasonló útitársakat kívánnánk. Nem hisztiznek, nem rugdossák az ülésünk háttámláját, nem sírnak. Ja igen: természetesen nem emberekről van szó. 🙂
Vele találkoztam a repülőgépen.
Tudtátok, hogy léteznek terápiás kacsák, akik gazdáik hű társai és lelkük megnyugtatói? Eddig mi sem, de egy szerencsés utasnak sikerült egy terápiás kacsával együtt utaznia.
Azt hiszem, picit aggódik a repülés miatt. 🙂
Öt órán át csak meredt ki az ablakon, és egy hangot nem adott ki.
Légiutas-kísérőként dolgozom, ő volt a legaranyosabb utas, akivel valaha találkoztam.
Egy igazán jól nevelt útitársam volt ma a gépen!
Bizony, a kutyák is utazhatnak első osztályon!
A legjobb repülőút, amin valaha voltam.
A legjobb utas, akivel valaha találkoztam: ő itt Günter.
🙂
Általában nem szeretem, ha az előttem ülő utas állandóan hátranéz és rám liheg…ő a kivétel 😀
Hiába, 10 kilométer magasban is szükségük van az alvásra.
A lehető legjobb utas mellett sikerült ma helyet kapnom!
Ez a srác volt ma egyértelműen mindenki kedvenc utasa. Mármint a kutya, nem én.
Ma vele utaztam egy gépen. Egy percét se bánom. 🙂
Veled is megesett már, hogy az útitársad egyértelműen célozgat arra, hogy enne a nasidból? :))))
