Uramisten, ez MENNYIRE így van! Az idő előrehaladtával sok minden megváltozik egy kapcsolatban, és ezt most apró képregény formájában is megmutatjuk nektek. Mi visítunk a nevetéstől. 🙂
Aki élt már hosszútávú kapcsolatban, tudja, hogy szép lassan elmúlik a nagy fellángolás, az újdonság varázsa. Ez így van rendjén, minél inkább megismerjük a másikat, annál inkább mutatjuk ki az igazi énünket, és elkényelmesedünk. A kezdeti titokzatos, izgalmas kapcsolat helyét átveszi egy sokkal erősebb kötődés, és minél több időt töltünk a másikkal, annál több dolgot engedünk meg magunknak, hiszen a tomboló szerelem átalakul egy egy erős ragaszkodássá, szeretetté (már ahol az elején valójában szerelemről volt szó), ami sokszor jobb is, mint az elvakult szerelem.
És míg az elején figyelünk arra, hogy szépek legyünk, mindig mosolyogjunk, ahogy telnek a hónapok és évek, ez az “álarc” lehull, mert tudjuk: aki mellettünk van, tényleg egy igazi társ, aki úgy szeret minket, ahogy vagyunk, és nem kell állandóan megfelelni az elvárásoknak.
Ez mindenkinél így van, és persze nem teljes eligénytelenedésre és a másiktól való elhidegülésre kell gondolni (sajnos ilyen is van, ez esetben a két ember mégsem egymásnak való), hanem egy mókás átváltozásra, ami a kapcsolat elején teljesen valótlannak tűnt. Mára pedig teljesen normális. 🙂
A rajzokat egyébként Sarah Andersen készítette, akinek ezen kívül még rengeteg vicces, a saját életén alapuló rajza van, érdemes megnézni a honlapját.