Mi, magyarok imádunk enni. És nem is akármilyen fogásokat! Ami számunkra teljesen természetes, az a nyugati országok lakói számára teljesen bizarr és érthetetlen. A turisták kivétel nélkül dicsérik a fűszeres, változatos magyar konyhát, de abban egyetértenek, hogy vannak fogások, módszerek és alapanyagok, amiket igencsak szokatlannak tartanak.
Ami másnál kiveri a biztosítékot, az nálunk hagyomány – ahogy nagyszüleinktől, szüleinktől tanultuk! Te is megéheztél? 🙂
Görögdinnye kenyérrel
A görögdinnye legalább annyira hozzátartozik a nyárhoz, mint a főtt kukorica vagy a fagylalt. Gyerekként nem bajlódtunk a dinnye húsának felkockázásával, helyette terpeszállásba álltunk, és már haraptuk is a lédús gyümölcsöt. Amikor a dinnyeevés végére értünk, mehettünk is a zuhany alá vagy a kertben álló dézsába, mint korabeli jakuzziba, hogy lemossuk magunkról a ragacsos levet. Szüleinket utánozva és a családi hagyományokat betartva fehér kenyeret is majszoltunk a dinnyéhez, amitől valahogy felnőttesebbnek éreztük magunkat.
Meg egyébként is…kenyeret eszünk kenyérrel
A franciák a baguette-et, az amerikaiak a szeletelt, sokszor tartósított kenyeret, mi magyarok pedig minden kenyeret, de leginkább az igazi fehérlisztes, dagasztott tésztás parasztkenyeret szeretjük. Igen, szeretjük a kenyeret. Ha lehet, akkor még ebédhez is fogyasztjuk. Nem is értjük, hogy miért olyan furcsa ez a külföldiek számára, hiszen reggelire is kenyeret eszünk, az ebédhez is „kísérőként” elfogyasztunk olykor egy-két szeletet, és vacsorára is azt fogyasztunk.
Ezt szoktuk meg, ezt láttuk a szülőktől, a nagyszülőktől, az országban majd mindenhol ez a szokás. Szeretjük. Kész, pont!
Tökből ananász
Az egzotikus befőttek királynője, a magyar találékonyság netovábbja a tökből készült ananászbefőtt. A képzavar pontosan az, aminek elsőre hallatszik: a rendszerváltás előtt, a nagy banánválság idején ananászhoz jutni különös kiváltság volt, de a magyar anyáknak ez sem jelentett akadályt. Mivel a tök íze önmagában semleges, így főzést követően ananászszörppel leöntötték, befőttes üvegbe zárták, majd a befőttekhez hasonló módon dunsztolták a tökszeleteket, amik átvették az ananász szirup ízét. Mi pedig boldogan kanalaztuk a tököt, mint házi gyártású, magyar ananászkockákat.
Megeszed a szilárd, tömbösített zsírt – mindegy, hogy kenyérre kened, vagy szalonnának nevezed, és kockákra darabolva teszed a szádba
A szalonnát – baconként – tőlünk nyugatabbra is ismerik, de az, hogy a gyakorlatilag teljesen húsmentes, 100% zsírból álló fehér szalonnát is képes vagy jó étvággyal elfogyasztani, sok külföldinek megmagyarázhatatlan rejtély. A vastagon megkent zsíros kenyér és a disznótepertő ezen semmit sem segít, sőt.
Magyarok, a „leveses” nép
Állandóan levest eszünk. Míg például az amerikaiak szökőévente egyszer fogyasztják a folyékony főtt ételt, mi majd minden ebéd alkalmával előételként előszeretettel eszünk levest.
Az előtt pedig egyenesen tanácstalanul állnak, hogy az általuk turmixként fogyasztott tejes-tejszínes gyümölcspépből mi hogy vagyunk képesek tányérba kiöntve kanállal falatozni, s mindezt a főfogás előtt?Szerintünk nincsen ebben semmi furcsa. Ha vasárnap, akkor húsleves, amúgy pedig legyen szó gyümölcsről vagy zöldségről, a belőlük készült levesek mind-mind finomak, leveseink tárháza pedig szinte kimeríthetetlen.
Belsőségek orrba-szájba: pacal, vese-velő – sőt: kakashere pörkölt!
Egy disztingvált nyugati számára az állatok ehető részei kb. a comb vagy esetleg a szárny magasságában érnek véget. Már a nagyi által előszeretettel a levesbe főzött csirkelábbal vagy zúzával is ki lehet kergetni a legtöbbjüket a világból – pedig mi ez egy jó kis vese-velőhöz, vagy kakashere pörkölthöz képest! Természetesen a körömpörkölt vagy épp a kocsonya, és a benne lévő disznóköröm is ebbe a körbe tartozik, és a zúzapörkölt sem hagyható ki a felsorolásból.
Paprika és hagyma mindenben
Bár a külföldiek el vannak ragadtatva a magyar gasztronómiától, azonban azt megemlítették, hogy úgy tűnik számukra, mi mindent a hagyma megdinsztelésével kezdünk és pirospaprikával szórunk meg.
Elgondolkoztunk ezen, nem értettünk velük egyet. Pörkölt, gulyás, lecsó, rakott ételek, paprikás krumpli… Hogy őszinték legyünk, lehet, hogy mégis van benne valami.
De a magyar gasztronómia ettől szép. Bár a tradicionális ételeink alapját valóban gyakran az üvegesre párolt vöröshagyma és pirospaprika adja, de kínálatunk ennek ellenére változatos és ínycsiklandó. Ebben azért egyetértünk.
A disznótorok válogatott finomságai: hagymás vér, véres hurka, disznósajt
Külön pontot érdemelnek a disznóvágáshoz kapcsolódó, illetve disznótoros ételek. Már maga a disznóvágás is elég rémisztő, barbár szokásnak tűnhet sok finom lelkű külföldinek, de ha kiderül, milyen fogások kerülnek az asztalra, garantált a sokk. Vannak, akik a hagymás vér létét is kétségbe vonják…
Káposztás tészta cukorral
Nemcsak a kínaiaknak van édes-savanyú párosítása, hanem nekünk, magyaroknak is. A káposztához önszántunkból nem sokan tesznek cukrot, mi, magyarok azonban mégis megalkottunk egy fura kombinációt, a cukros káposztás tésztát. A sót kívánó káposzta cukrot kapott, mi pedig villát, és felemás érzésekkel töltöttük meg a gyomrunkat a menzai étkeztetés egyik leggyakoribb szereplőjével, a cukros káposztás tésztával.