A kíváncsi gyermekek naponta átlagosan 73 kérdést intéznek a szüleikhez, és bármennyire is talpraesett szülők vagyunk, nem könnyű mindegyikre helytálló választ adni. Bevallani persze nem lehet, hogy nem rendelkezünk a kérdésük megválaszolásához szükséges tudással, így ilyenkor mindenféle trükkökkel cselekkel próbálunk hárítani. Ez valahol persze nem is csoda, hiszen a gyerekek néha olyan kérdéseket tesznek fel, amire még egy több diplomás professzor sem lenne képes magyarázatot adni.
1.
A gyerekeim ma megkérdezték, hogy mivel játszottam az iPadomon, amikor gyerek voltam. Elmeséltem nekik, hogy én akkoriban azzal szórakoztam, hogy összeragasztottam az ujjamat a papírragasztóval, majd szétfeszítettem.
2.
A lányom megkérdezte, hogy milyen a házasság, én pedig bólintottam, majd azt feleltem, hogy igen, ez nagyon jól hangzik. Aztán megkérdezte, hogy figyelek-e rá egyáltalán.
3.
A 4 éves lányom ma megkérdezte tőlem, hogy „Mi értelme a fiúknak? Mindig csak játszanak”, és még mindig dolgozom a válaszomon.
4.
A 6 éves lányom ma megkérdezte, hogyan születnek a kisbabák.
Elmondtam neki az igazat.
Amíg ültem és sütkéreztem a büszkeségemben, hogy milyen őszinte anya vagyok, ő csak bámult, mintha azt mondta volna a szemével, hogy „Hmm. Erre nem számítottam. Ez nagyon furcsa.” de aztán megszólalt:
„És téged néztek az orvosok, miközben ezt csinálod?”
Hazudnom kellett volna.
5.
A hároméves gyermekem megkérdezte, hogy „a mennybe kerül-e” a nemrég kiesett foga. Ezek azok az értékes pillanatok, amik miatt megéri felnőttnek lenni, mivel emlékeztettem rá, hogy mivel a múlt hónapban megharapott, ezért az ilyen rossz fogak aligha juthatnak fel a mennybe.
6.
A 6 éves fiam ma megkérdezte, hogy emlékszem-e Mezopotámiára, mire én: „Persze, tanultam róla az iskolában.” Csalódott volt, majd azt mondta: „Nem, apa! Úgy értem, hogy emlékszel-e még rá?” – mintha csak éltem volna akkor, mint mondjuk a 90-es években. Mondtam neki, hogy nem, hiszen akkor még nem éltem. Erre forgatni kezdte a szemét, mert azt hitte, viccelek, majd így szólt: „Persze.”
7.
A 3 éves lányom megkérdezte, hogy leborotválhatja-e az ablakot, és beletelt néhány percbe, míg rájöttem, hogy a vízlehúzót akarja rajta használni.
8.
A 6 éves fiam ma megkérdezte, hogy az én autóm miért nem megy olyan gyorsan, mint apáé.
9.
Ma felhívtak az iskolából, hogy tudassák velem, a 8 éves fiam kölcsönkérte az igazgató mobiltelefonját, hogy telefonbetyárkodjon egyet egy ismeretlen számmal.
10.
A lányom ma megkérdezte, hogy miért mondjuk azt, hogy „tedd le” a telefont, és most annyira régimódinak érzem magam.
11.
Az 5 éves gyermekem ma megkérdezte a 4 évest, hogy eljött-e már a verekedésük ideje vagy sem.
A 4 éves megnézte a naptárt, majd így szólt: „Nem, még nem.”
Nos, legalább jólszervezettek.
12.
A 6 éves gyermekem épp most kért segítséget, hogy találjak neki egy rejtekhelyet a karácsonyi ajándékomnak, hogy elrejthesse előlem. Ha esetleg kíváncsi voltál rá, hogy mennyire képtelenek bármire maguktól a gyerekek.
13.
Tegnap este a 3 éves gyermekem megkérdezte: „Azért megy le itt a nap, hogy máshol is tudják használni az emberek?” Azt hiszem, készen áll a Harvardra.
14.
A lányom megkérdezte, hogy miért zárják be a parkokat éjszakára. Azt feleltem neki, hogy így akarják megakadályozni a tinédzsereket abban, hogy rossz döntéseket hozzanak. Erre azt felelte: „Mint például a szemetelés?”