Xsense Szórakoztató magazin
Patakokban folynak arcán könnyei kék szeméből, az otthonát veszítette el Bicske városában. A 77 éves bicskei Irma nénit kilakoltatták, utcára tették bicskei házából, ahol 1965 óta élt. Az életét végigdolgozta, az MMG – majd nyugdíj mellett – a költségvetési üzem dolgozója volt, míg két évvel ezelőtt elhunyt férje a bicskei mgtsz traktorosa volt.
Férje hamvai egykori, előlük teljes mértékben lezárt otthonukban vannak. Devizahitelt vettek fel 2007-ben, aminek hazai engedélyezése a teljes magyar – minden színben játszó – politikai „elit” felelőssége.
A hitel összege 4 millió forint volt. Tetőt újítottak fel, garázst építettek, autót vettek az akkor még Budapesten rendőrként szolgáló fiúknak 2007-ben és korábbi adósságot is rendeztek. Havonta 33 ezret fizettek kezdetben, ami majdnem háromszorosa lett – 80 ezer forint – és nem tudták fizetni. Vállalták viszont, hogy havi 40 ezer forint bérleti díjat fizetnek annak az óbudai cégnek, aminek a nevére került a ház.
Áprilisban azonban kitették őket a lakásból. Akkor Pálffy Károly polgármester is a helyszínre érkezett, intézett ott néhány telefont, minek köszönhetően kapott család 4 doboz sertésmájkrémet és négy például babkonzervet.
Egy nem 77 éves asszonynak való szükséglakásba költöztek. Irma néninek egy éve helyezték el medencéjében a csípőprotézist. Pajzsmirigy, epe és hólyagsérv műtétje volt valamint csigolyái között kórós elváltozások vannak. Ez az idős bicskei asszony, aki végigdolgozta az életét, jelenleg guggolva, lavórban mosakodhat élete teljes felfordulásban, mert önhibájuk mellett Bicske polgármestere, testülete – bár a problémát ismerték -, nem tudtak kellőképpen kiállni a bajba jutott magyar ember mellett, még jogsegélyt sem nyújtottak az ezen a területen teljesen járatlan embereknek.
Az áprilisi kilakoltatáskor azt kérdezték a civil foglalkozása szerint hittantanár bicskei polgármestertől, hogy tudnak-e önkormányzati bérlakást bérelni, amit fizetnének rendesen. Anya és fia mindketten leszázalékoltak. Pálffy Károly nemet mondott. Néhány hete láttam, hogy hirdetnek egy kiadó lakást az Akácfai utcai házakban. Őket nem kereste meg senki. Az se kérdezték meg, hogy éltek-e még. El vannak felejtve.
A kilakoltatást egyébként a Városgazda (ez jobb név volt, nem értem miért dobták ki) teherautójával végezték a GESZ dolgozói, ez segítség akart lenni. A tárgyak jó része ott áll az udvaron. A még egykori otthonukban, az előlük lezárt házban lévő bútorokat és a férj hamvait a szekrény tetejéről, hétfőn kell elhozniuk. Mostani szükséglakásuk kényszermegoldás, néhány négyzetméter. Azt sem tudják, hová tegyék ingóságukat.
Igazi, valódi rászorulók. A mama nyugdíja azért amennyi, mert végigdolgozta az életét. Úgy gondolom, amikor ezt az esetet Pálffy Károly megtudta, abban a pillanatban minden kapcsolatát be kellett volna vetnie annak érdekében, hogy az óbudai céget valamilyen tisztességes eljárásra bírják, s legalább a 77 éves édesanya bérelhesse elveszített házát haláláig. Ez jogilag természetesen nem kényszeríthető ki, de a bicskei városvezetésnek vannak olyan kapcsolatai, akiknek kevés magyar cég nem hajtana fejet. Úgy értettem ma esti beszélgetésünk idején, hogy azé az óbudai cégé lett a jó fekvésű ingatlan, amelyiknek két etyeki munkatársnője a hitelt leszervezte. A kilakoltatást az a munkatárs irányította áprilisban, aki előtte havonta beszedni érkezett a 40 ezres bérleti díjat abban a házban, ahol ötven évig élt a néni.
A család kilakoltatása idején egy segítőjük azt kérdezte a cég képviselőitől: „Hogyan tudják megenni azt a kenyeret, amit ezzel a munkával keresnek?”
Írásomban a városvezetést arra biztatom, hogy tudatosítsák magukban: közfeladatot keresztény emberként vállaló felelősként ez az eset sokkal nagyobb emberséget, odafordulást, odafigyelést igényel, mint amennyit Irma néni irányába eleddig tanúsítottak.
Bicske város lakóitól pedig azt kéri blogunk, fogjunk össze imával, gondolattal, szóval, cselekedettel a két kiszolgáltatott földinkért. Találjunk ki valamit. Aki kéri, megadom a fia számát. Annyira kiszolgáltatott, megtévesztett és minden segítség nélkül álló emberek…
A Gondozási Központban pedig Bicske, amikor volt egy nem bicskei polgármestere, már megszüntette az idős, önellátásra képtelen emberek bentlakásos ellátását….
