Mutálódik a koronavírus – lépést tudnak ezzel tartani a vakcinagyártók?
A koronavírus mutálódik. Ezt már egy ideje biztosan tudjuk, a részletek azonban nem teljesen világosak. Mi a mutációk következménye? Van ennek jelentősége a betegség kezelésében és vakcinákkal történő megelőzésében? Erre próbálunk választ keresni az alábbiakban.
A világjárvány Kínából indult, és az első hullám idején a vírusminták jól nyomon követhetően tükrözték is ezt. A vizsgált esetekben Kínán kívül is gyakorlatilag ugyanaz volt a vírus felépítése, genetikája, ami kezdetben nem is változott.
Ez azonban ma már nem így van. A fertőzések nagy többségét már egy a kiinduló vírushoz képest megváltozott gén, és ami fontosabb, aminosav-, illetve fehérjeszerkezetű vírus okozza. A járvány második, illetve néhol már harmadik hullámában a D614G kódra hallgató mutáns vírus terjed.
Az új, rendkívül gyorsan terjedő variáns nemcsak szerkezetében, hanem tulajdonságaiban is különbözik az eredetitől:
GYORSABBAN KÉPES AZ EMBERI LÉGUTAKBAN SZAPORODNI, ÉS NAGYOBB HATÉKONYSÁGGAL IS FERTŐZ.
A betegség lefolyása (még) nem különbözik lényegesen, de a terjedése, amint azt mindennap halljuk és látjuk is, jelentősen felgyorsult. Ez persze alapvető kérdéseket vet fel a vírus megelőzésére a kezdetektől fogva fejlesztett vakcinák hatékonyságával szemben is: ezek kifejlesztését nagy sietséggel, gyakorlatilag a vírus genetikai szerkezetének megállapítása után azonnal elkezdte a tudomány és a gyógyszeripar, soha nem látott összefogással.
A kérdés igazából az, hogy ha azóta mutálódott a vírus, és ez a mutáció elég jelentős volt ahhoz, hogy a fertőzés és a járvány lefolyását alapvetően befolyásolni tudja, akkor vajon megváltoztatta-e az ellene készült védőoltások és mesterséges úton előállított antitestek hatékonyságát is?
Donald Trump például nagy eséllyel az utóbbitól gyógyult meg feltűnően rövid idő alatt. Elég ha az influenzavírus példáját vesszük: sok védőoltással ellentétben az influenza elleni nem ad élethosszig tartó védettséget. Ennek oka pedig nagyrészt a vírus heterogenitása, illetve rendkívül gyors mutációs rátája. Az oltásokban levő vírustörzseket ezért szinte minden évben cserélni kell, időnként pedig teljesen új variánsok alakulnak ki, mint például az 1968-as influenzapandémia alatt, amely több millió ember halálát okozta.
Mi a helyzet tehát a Covid–19 kórokozójával, az új típusú koronavírussal, tudományos nevén SARS-CoV-2-vel? Évente kell majd oltani ez ellen is? Vagy még gyakrabban?
A válasz jelenleg – és a hangsúly itt a jelenlegen van –, hogy a már mutálódott és most domináns mutáns ellen,
ÚGY TŰNIK, VÉDENI FOGNAK A JELENLEG FEJLESZTETT (ÉS MÁR GŐZERŐVEL GYÁRTOTT) VAKCINÁK.
Az amerikai Pfizer és a német BioNTech közös fejlesztése, amellyel már Nagy-Britanniában oltanak is, és milliószámra készül folyamatosan, olyan antitesteket generált a vizsgálatban részt vevő emberekben, amelyek képesek kötődni a mutálódott koronavírus tüskefehérjéjéhez is. Ez a fehérje felel a vírus emberi sejtekhez való kötődéséért és azokba való bejutásáért, így hát az oltások döntően ezt célozzák meg.
A cég fejlesztői már most hangsúlyozzák, hogy az ő technológiájukkal bármikor módosítható az oltóanyag, ha a vírus újabb változata jelenne meg, amely ellen már nem véd a most gyártott vakcina.
Ez minden bizonnyal igaz lesz a másik, engedélyezéshez közel álló vakcina, az amerikai Moderna által fejlesztett oltásra is, mivel alapvetően hasonló megoldáson alapul, vagyis a vírus örökítőanyagának (RNS) egy részét juttatja a testünkbe, ami ennek alapján legyártja a vírus emberi sejtekbe történő bejutásáért felelős tüskefehérjét, amit az immunrendszer felismer és antitesteket készít ellene. Ezek pedig megvédenek bennünket egy valódi vírusfertőzés ellen.
A többi oltóanyag nagy része más, de alapjaiban még mindig hasonló elven működik: az Oxfordi Egyetem és a brit AstraZeneca, a belga Janssen vakcinája és az orosz Szputnyik szintén a koronavírus örökítőanyagát, pontosabban annak egy részét juttatja a testünkbe, de nem közvetlenül, hanem egy másik, sokkal kevésbé ártalmas vírus segítségével.
Ettől jelentősen eltér a kínai út: a Sinovac gyár vakcinája a teljes koronavírust juttatja a szervezetünkbe, elpusztított formában.
ENNEK AZÉRT LEHET JELENTŐSÉGE, MERT ÍGY NEMCSAK EGY KONKRÉT VÍRUSFEHÉRJE, A FENT EMLÍTETT TÜSKEPROTEIN ELLEN KÉSZÍT AZ IMMUNRENDSZERÜNK ANTITESTEKET, HANEM A KORONAVÍRUS MINDEN KOMPONENSE ELLEN.
Így elviekben, ha a tüskefehérje mutálódna is, még mindig van esély a vírus semlegesítésére más ellenanyagok segítségével. A teljes vírust tartalmazó oltások ezenfelül általában nemcsak az antitesttermelés, hanem az ún. sejtes immunitás terén is erőteljesebb választ képesek kiváltani. A kínai gyártó ugyanezen az elven készített vakcinát 2006-ban az akkor ugyancsak világjárvánnyal fenyegető H5N1 madárinfluenza ellen is.
Borítókép: Egy kutató vizsgálja az AstraZeneca svéd–brit gyógyszergyártó és az Oxfordi Egyetem által közösen kifejlesztett, koronavírus elleni vakcinát az Oxfordi Egyetem Jenner Intézetében 2020. november 23-án. MTI/AP/Oxfordi Egyetem/John Cairns