Mindannyiunknak törték már össze a szívét legalább egyszer életünkben. Ez az időszak piszkosul nehéz tud lenni, de nincs mese: fel kell tápászkodnunk a padlóról és újult erővel, még több határozottsággal belevágnunk az élet dolgaiba. Ha Te is jártál már hasonló cipőben, akkor valószínűleg könnyedén magadra ismersz majd a most következő rövid képregényből.
1. Amikor megszületünk, mindannyian ugyanolyan ártatlan, a világ dolgaira nyitott szívvel látunk napvilágot. A szívünk ilyenkor nagyobb, mint mi magunk. 2. De az évek haladtával csökkenni kezd a mérete, mivel egyre kevésbé bízunk az emberekben. 3. Aztán eljön az idő, amikor találkozunk valakivel, akire vakon rábízzuk a szívünket. 4. Sajnos megesik, hogy ez a személy nem értékeli az ajándékunk. 5. A törött szívű ember pedig mindenre képes, hogy betömje kicsit a mellkasában keletkezett űrt. 6. Mindig jön azonban valaki, aki mellett úgy érezzük, hogy végre újra van okunk bízni az emberekben. 7. Meglehet persze, hogy nem mindenben értünk egyet, de kitartással és kölcsönös odaadással bármilyen probléma leküzdhető. 8. Ez a személy olykor megbánt és magunkra hagy bennünket. 9. De csak egy kis időre, hogy miután mindketten lenyugodtunk, még több szeretettel telve, kapcsolatunkat megerősítve folytathassuk a közös életünket. forrás