Xsense Szórakoztató magazin
Legyünk bátrak, merjünk élni! Ez a kislány megmutatja, hogy mennyire egyszerű, csak elhatározás kérdése.
Hajlandóak vagyunk problémát generálni abból is, ha valakik hangosan nevetve sétálnak el mellettünk az utcán. Kicsit visszafoghatnák magukat – gondoljuk magunkban, mert mégsem illik hahotázni közterületen. De tulajdonképpen mi is a gond ezzel? Kinek ártottak? Nekünk? Aligha.
Az alábbi kisfilmben egy idős asszony oszt meg egy különleges történetet, amely valóban megtörtént, és amelynek szem- és fültanúja volt.
Egyik nap hirtelen sűrű vízcseppek lepték el a várost. Esett az eső. Az emberek igyekeztek menedéket találni, így egy kisebb csoport verődött össze az egyik fedél alatt. Volt, aki türelmesen várta, hogy elálljon az eső, volt, aki viszont türelmetlenkedett, mert tárgyalásra kellett rohannia. És volt egy gumicsizmás kislány, aki az édesanyja kezét fogta.
– Szaladjunk át az esőn – mondta halkan anyukájának.
Mivel azonban az anya nem figyelt a gyerekre, ezért a kicsi hangosabban megismételte az előbb tett kijelentését.
– Micsoda? Nem megyünk ki az esőbe, mert megázunk. És fejezd be, mert mindenki minket néz – mondta a felnőtt.
– De azt mondtad, hogy az eső senkinek nem árt – válaszolt a kislány
– Mikor mondtam ezt? – kérdezte a nő.
– Ma reggel, nem emlékszel? Mikor szóba került apa rákos betegsége azt mondtad, hogy ha azon túl leszünk, akkor bármilyen akadály nem állhat az utunkba többet – monda a gyerek.
A nő ekkor mélyen elgondolkodott, és egy könnycsepp szaladt ki a szeme sarkából. A többi ember is percekig állt némán. Egyszer a nő azonban kinézett a födél alól, és hagyta, hogy az esőcseppek végig simítsák arcát. Majd fogta a lánya kezét és kiszaladtak, boldogan, nevetve az esőbe. Hirtelen mindenkin mintha egy boldogságszellő suhant volna át, követték anyát és lányát, nem törődtek azzal, hogy vizesek lesznek. Az idős hölgy sem aggódott emiatt.
