A koronavírus az esetek 30%-ban tünet nélkül zajlik le. Az emberek ezen része úgy esik át a fertőzésen, hogy klinikai tünetük abszolút nincs: nem lázasak, nem köhögnek, nem fulladnak. De vajon honnan lehet tudni, hogy valaki túl van már a fertőzésen? És az is fertőz, aki tünetmentesen átvészelte a vírust? A felmerülő kérdésekre Dr. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet osztályvezető főorvosa válaszolt az Origónak.
„Korábban úgy gondoltuk, hogy az esetek 10%-ában gyakorlatilag panaszmentes a betegség.
Úgy esnek át az emberek a fertőzésen, hogy semmilyen – hangsúlyozom, semmilyen – klinikai tünetük nincsen. Nem lázasak, még csak hőemelkedésük sincs, nem köhögnek, nem fulladnak, tehát semmi nem utal a koronavírus fertőzésének lehetőségére. Az újabb kutatások szerint ez az arány akár a 30%-ot is elérheti. Ez azt jelenti, hogy az emberek 30%-a úgy esik át a fertőzésen, hogy ugyan nincs semmilyen panasza, de esetleg fertőzhet másokat. Ez riasztó a fertőzés terjedése szempontjából.”
–kezdte Dr. Szlávik János, aki azt is elmondta, hogy bár a tünetmentes fertőzöttek jóval kevésbé fertőznek, mint azok, akik köhögnek,tüsszögnek, de nem zárható ki, hogy a fertőzés rajtuk keresztül is terjedhet.
És hogy mitől függ, hogy valaki tünetmentes, vagy életveszélyyes állapotban kerül kórházba? Ezt egyelőre senki nem tudja megmondani.
„Egyelőre annyit tudunk, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy tünetmentesen zajlik le a betegség.
A gyerekek nagyon gyakran teljesen tünetmentesen átvészelik a fertőzést. Minél idősebb az ember, annál valószínűbb, hogy súlyos lesz a kórképe. Ez gyakorlatilag a 60 év feletti korosztálynál gyorsul be, 70-80-90 éves betegeknél nagyon gyakori a súlyos kimenetelű fertőzés, és náluk gyakoribb a halál is.
Azt senki nem tudja megmondani, hogy valaki miért esik át a fertőzésen tünetmentesen, vagy miért lesz lázas, miért alakul ki tüdőgyulladás. Az immunológiai eljárások egyelőre nem tudják meghatározni, hogy előre megmondjuk, valaki súlyos beteg lesz-e, vagy enyhe tünetekkel vészeli át a fertőzést.”
Mivel a fertőző betegségek nagy részénél maradnak a testben olyan antitestek, amelyek igazolják, hogy valaki átesett a betegégen, speciális módszerekkel meg lehet mérni ezeket az antitesteket.
„A gyorstesztek, amelyek ma már rendelkezésre állnak szerte az országban, bizonyos esetekben meg tudják határozni azokat az antitesteket, amelyek igazolják, hogy valaki átesett a fertőzésen. De ezeknek a teszteknek a megbízhatósága nem teljesen megfelelő – különösen azért, mert a tünetmentes vagy enyhe tünetekkel rendelkező fertőzöttben kevés lehet az antitest.”
Szlávik felhívja a figyelmet arra is, hogy bár a jelenlegi információk tudatában és a járványnak ebben a szakában az emberek nem tudják megmondani magukról, hogy átestek-e rajta vagy sem, érdemes elővigyázatosnak lenni.
„Kimutatták ugyanis, hogy a gyógyult esetek egy részében egy-két hétig még maradhat vírus a torokváladékban és a légcsőben. Bizonyos esetekben ezek az emberek még fertőzhetnek. De ha otthon maradnak, akkor biztonsággal nem tudnak másokat megfertőzni.”
Szlávik szerint mivel a távol-keleti példák szerint vannak olyan betegek, akik újra fertőződtek, nem zárható ki, hogy a koronavírussal az emberiség idővel újra fertőződhet, ezért valószínű, hogy a végső megoldás a védőoltás lesz.
Nagy remények vannak, hogy talán már ezen a télen az emberiség rendelkezésére áll majd a vakcina.