Megszagoltak egy fahéjat, rendőrt hívtak rájuk egy debreceni áruházban !

A debreceni Auchanban történt, 2015.04.29.-én, a következő eset:

Barátnőmmel az önkiszolgáló kimérős cukorkák és egyebek részlegen, vettünk néhány édességet. Nézegettünk több féle terméket, miközben megakadt a szemem az egész fahéjon, amint egy műanyag doboz alján árválkodtak néhányan. Na mondom, mennyi illata, aromája lehet még ennek a szegénynek itt pőrén hagyva, ezzel közelebb hajoltam a dobozhoz megszagolni, érezhető –e a fahéj illata. Sajnos nem érződött. Kivettem egyet – kézzel, mert a többi dobozzal ellentétben itt nem volt kiszedő kanál – az orromhoz emeltem és tovább szaglásztam, majd odaadtam a barátnőmnek, ő érez-e rajta fahéj illatot. Ő sem érzett, így arra jutottunk, ez a fahéj ebben a formában már csupán díszítésre jó, semmi másra. Majd barátnőm visszatette ama egy darab egész fahéjat dobozába, és továbbálltunk.

A kasszánál fizetés után, odajött a biztonság felügyeletére felszentelt őr, és megkért bennünket, menjünk vele az egyik helyiségbe. Ezt állítólag akkor teszik, ha lopás gyanúja áll fenn, és ki akarják deríteni az igazságot. Mivel egyikünk sem lopott semmit, nyugodtan mentünk utána, gondolván, ha bármi félreértés adódott, azt tisztázzuk, hisz évek óta rendszeres vevői vagyunk az áruháznak.

A helyiségben, melyben kamera is volt, egy vélhetően rangidős felszentelt őr fogadott bennünket, a bemutatkozási és köszönési ceremónia mellőzésével, a CSI, vagy NCIC -ból ellesett mozdulattal, egy műanyag zacskóban, egész fahéjakat hajított az asztalra – miként a gyilkos fegyvert szokás – foghegyről odavetett kérdéssel: – Ismerős? Mondtuk nem, nem az. Következő keresztkérdés: Mi ez? – bökött a felszentelt a fahéjra. Egyszerre feleltünk: fahéj.

A felszentelt rangidős stílusa később sem hagyott alább, sőt grimaszokkal, szájhúzgálásokkal spékelte mondandóját, melyben mi – két negyvenen felüli nő – alávaló, emberiség elleni vétek vagyunk, akik aljasul, előre megfontoltan, csoportosan, kivettünk egy egész fahéjat a dobozból, majd beleharaptunk, és visszatettük dobozába, ezzel komoly gazdasági károkat okozva az áruháznak, és veszélyeztettünk közegészségügyileg az emberiséget, ami súlyos szabálysértés, és tömlöcben a helyünk érte. Minderről neki kamerás felvétele van, tagadnunk semmi értelme, mindjárt hívja is a rendőrséget, hogy hurcoljanak el bennünket, és reményei szerint hátralévő életünkben a műanyag lakat is rozsdálljon ránk.

A rendőrség szó hallatán közbekérdeztem, ügyvédet hívhatnánk-e, úgy érzem a súlyos vádak miatt minimum Petrocellire lesz szükségünk. A felszentelt rangidősbe sajnos semennyi humor nem szorult, vagy ha igen, azt elnyomta az a tesztoszteron szint, ami vélhetően évek óta gyűlik a szervezetében, megcsapolás nélkül. Azt a választ kaptam, hogy ne flegmázzak vele, mert kezdetektől látja, hogy én flegma vagyok. És egyébként sem én, hanem a barátnőm harapott a fahéjba. Így a későbbiekben, csak barátnőmhöz intézte monológját, mely szerint nincs más választása, mint rendőrség, eljárás, tömlöc.

Ekkor már kikandikáltam a picit nyitott ajtón, bevallom azt hittem ez a „kész átverés”, és perceken belül valamely hülye haverunk, berongyol egy pezsgővel.

A pezsgő váratott magára.

Mi a felvételt akartuk volna megnézni, mondván nem harapott bele senki a fahéjba, csupán megszagoltuk. Szerintünk ugyanis nem mindegy, a mozdulatot milyen szögből látja a kamera. A barátnőm, aki állítólag harapott, nem is tudott volna, hisz fogorvostól hoztam, az érzéstelenítőtől zsibbadt volt még ekkor is. Ráadásul, már a homokozóban is együtt túrtuk a homokot, így biztosan tudom, együtt szoktunk le arról is, hogy minden vackot a szánkba vegyünk. És pláne, lássuk már be, a fahéj egészben és önmagában nem kaja, miért akarná bárki harapdálni, kóstolgatni, ráadásul láthatóan kemény is.

A felszentelt főnök egyfolytában pofákat vágva hazugságnak értékelte szavainkat, mondván a kamera szentségét és tehetségét, mi egyszerű halandó, ráadásul nők, alávaló gaztevők nem kérdőjelezhetjük meg, nem tudhatjuk jobban, mi történt, a felvétel egyébként is az övé, azt majd a bíróság az eljárás során bekéri, és csak ők láthatják, senki más. Pompás! Tehát akkor, ha az áruház területén bárhol felvesz minket egy kamera, annak rossz szöge, vagy egy paranoid biztonsági őr kényszerképzetére hagyatkozva megvádolhatnak bármivel, és a legközelebbi fórum a királyi bíróság, ahol tisztára moshatnak a vádak alól, úgy másfél év múlva. Ezt azért nem árt, ha mindenki tudja!

Megint kilestem az ajtórésen; hol a francban van már az a pezsgő?

Felszenteltségünk közben jegyzőkönyvírással fontoskodott tovább, és a soron következő rubrikánál feltette a kérdést, beismerjük e, eme szörnyű bűncselekmény elkövetését. Egyszerre mondtunk nemet. Sajnos, akkor tényleg rendőrt kell hívnia, beláthatjuk eddig jó fej volt, de ha a rendőr kijön, mert nem működünk együtt, tömlöcben végezzük ma este, és már semmit nem tehet értünk. Az együttműködés nyílván a nagysága előtti hanyatt vagy hasra esés utáni töredelmes beismerő vallomás lett volna, sűrű bocsánatkérések közepette.

A zacskó tartalma a rajta lógó cetli alapján 420 Ft azaz négyszázhúsz forintot ért. Megkérdeztem felszenteltségét, biztosan ragaszkodik-e ehhez a cirkuszhoz annak tudatában is, hogy mint évek óta rendszeres vevők ennek sok-százszorosát hagytuk már itt, és hagynánk a jövőben is. Kifizetjük nekik ezt a négyszázhúszat, és menjen mindenki dolgára. Mi egész nap dolgoztunk, fáradtak vagyunk, nevetségesnek tartjuk a szaktúrát, még akkor is annak tartanánk, ha tényleg beleharaptunk volna abba a nyomorult fahéjba, de bele sem haraptunk, tehát így duplán vicces.

Felszenteltségünk nem kockáztatta miattunk, bűnös halandók miatt, magasan kvalifikált jól fizető állását. Ezért rendőrt hívott.

Ezen a ponton, a pezsgő és hülye haverok hiányában, felhívtam egy nyomozó barátomat, akinek elkezdtem mesélni a történteket. Miközben fuldoklott a röhögéstől a túloldalon, a biztonság szigorú őre felszólított, hagyjam abba a telefonálást. Kérdem ugyan miért is? Ki tiltja meg? Ő? Az nekem kevés, ugyanis nem hatóság, nem vagyok letartóztatva, még csak vádolva sem, hiszen a barátnőm harapott állítólag, nem én. A nyomozó a vonal túl feléről erre felfüggesztette a röhögést, és üzente a biztonság szigorú őrének, hogy ő, mint valódi hatóság sem tilthatja meg a telefonálást, ezt jó ha tudja. Nekem meg azt mondta, immár huszonhat évi zsaru múltja alatt, ilyet még nem halott. És röhögött tovább.

A rend felszentelt őrei megérkeztek, a fejük látványosan eltorzult az elfojtott röhögéstől. Pozitívumként értékeltem, hogy legalább köszöntek mikor beléptek. Azt is, hogy bennünket is megkérdeztek mi történt. Megkérdezték, hogy hajlandóak vagyunk-e kifizetni a zacskóban található fahéjat? Természetesen, hisz korábban már felajánlottuk. Kérésükre kifizettük a fahéjat, ezzel ez volt ebben az áruházban az utolsó vásárlásunk. Majd a rend őrei elmentek megnézni a felvételt, és nem találták úgy, hogy az alapján indítható volna eljárás.

Túl azon, hogy ha kereskedői szemmel mérlegre teszem a történteket, semmi esetre nem ragaszkodnék ahhoz az alkalmazotthoz, aki hatalmi mámorból, egy szál fahéjért rendőrt hív két rendszeres vevőre, akik eddig épp az ő fizetésének összegét hagyták ott havi szinten, de eztán tuti nem teszik, kételkedem abban, hogy ennek nem lett volna más elintézési módja.

A felszentelt által hivatkozott közegészségügyi szabálysértésről, mely rám, mint vevőre vonatkozik, nem találtam rendelkezést.

Arra azonban igen, hogy 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről 102 §. (1) b.) fertőző betegség elleni védelem elmulasztása szabálysértésnek minősül, és az ANTSZ hatáskörébe tartozó vizsgálat, tehát ha az Auchan polcok alól kikandikálni látják az egérszart, – ahogy én sokszor láttam az elmúlt években – akkor ide kell bejelentést tenni, e címszó alatt.

Ugyanide sorolható, ha az élelmiszer csomagolása, tárolása közben annak minősége romlik, ezáltal megtéveszti a vevőt a minőséget illetően, és az is, hogy minden olyan élelmiszer,- melyet nem lehet fertőtleníteni – és csomagolás nélkül hever a polcon – ilyen a fahéjon kívül a péksütemények pld. – potenciális fertőzésveszély, hiszen vírusok, baktériumok a levegőben is vannak, és tök mindegy nekik mire telepednek.

Remélhetőleg a biztonság felszentelt szigorú őre, legalább az Auchanban, letartóztatja a renitens vírusokat a frissen sült zsömle közelében közegészségügyi szabálysértésért.

Érdekelne továbbá hozzáértő véleménye, mi van az áruházi kamera, kontra személyiségi jogaimmal?

D. Andrea

Debrecen

kép:4024.hu