Mesterséges-intelligencia-lufi vagy valódi forradalom? Egybefonódó befektetések, gigantikus tervek és kockázatok

A ChatGPT 2022 novemberi megjelenése alapjaiban változtatta meg a közbeszédet: hirtelen mindenki mesterséges intelligenciáról beszélt, befektetők pedig soha nem látott összegeket kezdtek el pumpálni a szektorba. A Nasdaq óriásai – az NVIDIA, az AMD, a Microsoft és a Google – több billó dollárral lettek értékesebbek alig néhány hónap alatt, és a startupok tucatjai váltak unikornissá pusztán az ígéret miatt, hogy generatív AI‑t építenek. Vajon valóban egy új ipari forradalom elején járunk, vagy inkább egy újabb, dotkomhoz hasonló befektetési lufival állunk szemben?

Ez a cikk bemutatja, hogyan fúvódott fel az AI‑lufi, milyen cégek húznak belőle hasznot, hogyan fonódnak össze az iparági szereplők érdekei, és milyen kockázatokra figyelmeztetnek a szakértők.

Nagy költekezés, csekély megtérülés

A Project NANDA kutatása szerint a nagyvállalatok 30‑40 milliárd dollárt költöttek generatív AI‑projektekre 2023 és 2025 között, de ezek 95 %-a nem termelt mérhető pénzügyi eredményt: mindössze az öt százalékuk jutott el a termelési szakaszba, a többi a kezdeti kísérleteknél megakadt. A tanulmány arra is rámutat, hogy a legtöbb vállalat az AI‑t kontextus nélküli, látványos eszközként használja, a felhasználók pedig időt és energiát fecsérelnek rossz minőségű modellekre. A Reuters idézi Andrej Karpathy korábbi OpenAI‑mérnököt, aki találóan úgy fogalmazott: „a jelenlegi modellek slopok” – azaz laza tréfával élve inkább „trágya”, mint varázslat.

A MIT‑felmérés eredményeivel összhangban az IMF és a Bank of England is figyelmeztet: a tőkepiacokon kialakult AI‑mánia veszélyes lehet. A londoni jegybank becslése szerint az S&P 500 értékének 30 %-át 2025-ben öt AI‑kapcsolt vállalat adta, ami könnyen korrigálódhat, ha a befektetők ráébrednek, hogy a hatalmas beruházások nem hoznak valódi nyereséget.

Az Nvidia meteoritikus emelkedése

A kaliforniai NVIDIA lett a generatív AI‑őrület legnagyobb nyertese: piaci kapitalizációja 2022 vége óta több mint tizenkétszeresére emelkedett, 2025 októberében meghaladta az 5 billó dollárt, és ezzel rövid időre a világ legértékesebb vállalatává vált. A vállalat bevételeit elsősorban az A100 és H100 GPU‑ira érkező hatalmas megrendelések húz‑zák; a Reuters szerint az Nvidiának 500 milliárd dollár értékben vannak függő chipmegrendelései, és a cég hét szuperszámítógépet épít az amerikai kormánynak. A részvényárak azonban már olyan szintre emelkedtek, hogy sok elemző túlértékeltséget emleget.

A cég dominanciája ellenére az AMD, az Intel és több start‑up is próbálja megnyirbálni az „Nvidia‑monopóliumot”. A vállalatok hatalmas fejlesztéseket és új architektúrákat ígérnek, de egyelőre csak töredéknyi részesedést sikerült elcsípniük, így az Nvidia‑függőség fennmaradhat.

Az AMD‑OpenAI megállapodás

2025-ben az AMD váratlan húzással bejelentette, hogy több évre szóló megállapodást kötött az OpenAI‑jal, amely szerint AI‑chipjeit szállítja a ChatGPT fejlesztőjének. A Reuters értesülései szerint a szerződés részeként az OpenAI opciót kapott 160 milló AMD‑részvény vásárlására jelképes, darabonkként 1 centes áron, ami a vállalat közel 10 %-os tulajdonrészét jelenti. A hírre az AMD papírjai 11 %-kal ugrottak, és a cég vezetője, Lisa Su úgy fogalmazott, hogy „ez még csak a generatív AI‑szuperciklus kezdete”.

Ez a struktúra azonban számos kérdést vet fel: a gyártó bevételei részben attól az OpenAI‑tól függnek majd, amelynek része – se dése lesz az AMD‑ben, ami a „házi kassza” logikájára emlékeztet. Ráadásul az OpenAI 2025‑ben mindössze 1,5 milliárd dollár körüli bevétellel és jelentős veszteséggel működött, ami kétségessé teszi, hogy képes lesz‑e ilyen mértékű chipvásárlásra.

Kavarodó partnerségek és szerver farmok

Az AI‑buborék egyik leglátványosabb példája az a grandiozus infrastruktúra‑építési hullám, amelyben egymást keresztfinanszírozó cégek vesznek részt. A The Wall Street Journal szerint az OpenAI 300 milliárd dollár értékben vásárolna felhőszolgáltatást az Oracle‑től a következő öt évben, ami a cég által 2023-ban kötött 4,5 GW kapacitású, évi 30 milliárd dolláros megállapodásának több mint kétszerese. A Nvidia szintén ígéretet tett arra, hogy 100 milliárd dollár értékű befektetést eszközöl az OpenAI‑ban, cserébe az új „Stargate” adatközpontjaiba telepített GPU‑k bevételéből részesedhet.

Mindezek az üzletek jól mutatják az AI‑ökoszisztémában uralkodó körkörös pénzáramlást: az OpenAI chipgyártókat finanszíroz, a chipgyártók részesedést kapnak az OpenAI‑ban, a felhőszolgáltatók pedig hatalmas hitelkeretet biztosítanak, miközben ügyfeleik és tulajdonosaik egyaránt. A független elemzők szerint ez a modell addig működik, amíg a befektetők nem követelik vissza a készpénzt, hanem beérik kapacitás‑és látványtervek bejelentéseivel.

Sam Altman grandiozus víziója

Az OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman 2025 őszén bejelentette, hogy a következő tíz évben 30 gigawattos adatközpont‑kapacitást kíván építeni, amihez 1,4 billó dollárnyi tőkét próbál összeszedni. Az infrastruktúrát hetente 1 gigawatt ütemben tervezi bővíteni. Altman szerint a jelenlegi energiafelhasználás és szilícium-ellátottság csak a kezdet; a mesterséges általános intelligencia (AGI) eléréséhez „rendetlenül nagy” számítási igény kell. Ugyanakkor maga is elismeri, hogy nem világos, ki finanszírozná a tervet; a Microsofttal és az Nvidiával kötött megállapodások csak „első lépések”.

Elemzők szerint az Altman‑terv valójában afféle marketingfogás is lehet: a kitűzött célok olyannyira irreálisak, hogy a piacot lenyögözik, a befektetők pedig hajlandóak újab

Elemzők és vezetők figyelmeztetései

Az AI‑hype közepette egyre több iparági vezető és befektető figyelmeztet túzott várakozásokra. A Bank of England pénzügyi stabilitási bizottsága szerint a globális részvénypiacokon a valós és várakozás alapú értékelések közti különbség a dotkomlufit idézi. A Goldman Sachs vezérigazgatója, David Solomon, a JP Morgan vezetői és még Jeff Bezos is úgy véli: sokan összekeverik az innovációt a garantált profitnövekedéssel, és súlyos veszteségeket fognak elszenvedni.

Egy 2025‑ös vezérigazgatói felmérésben a válaszadók 40 %-a mondta azt, hogy aggódik a túzott AI‑beruházások miatt, és inkább óvatos megközelítést választana. A RBC Capital Markets elemzője, Kelly Bogdanova szerint a technológiai részvények piaci értéke és nettó nyereségük közötti szakadék olyan széles, amilyen utoljára a 2000‑es évek elején volt, ezért reális, hogy a növekedési ütemek előbb‑utóbb összeérnek.

Cirkuláris üzletek: lufi vagy forradalom?

A sokmilliárdos szerződések, részvényopciós keresztbevételek és gigantikus adatközpont‑tervek egyetlen kérdést vetnek fel: valódi piaci igény húzza az AI‑beruházásokat, vagy inkább egymást felfújo lufik finanszírozzák a show‑t? A jelenlegi struktúrák azt a benyomást keltik, hogy a cégek a saját termékeiket vásároltatják fel partnereikkel, miközben részben egymás tulajdonosai: az Nvidia pénzt ad az OpenAI‑nak, az OpenAI részt vesz az AMD‑ben, az Oracle és a Microsoft pedig egyszerre vevő és befektető. Ez a körkörös tőkeforgás fenntarthatatlan, ha a beruházások mögött nem áll valódi cash flow.

A másik oldalon természetesen óriási lehetőség is rejlik: a generatív AI és az új algoritmusok rengeteg iparágat átalakíthatnak, az egészségügytől a közlekedésen át az energetikáig. A kérdés az időzítés és a mérték: mikor fognak ezek az innovációk tömeges bevételt termelni, és addig meddig tartható fenn a pénzégetés?

Következtetés

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos befektetési láz egyszerre ígéretes és kockázatos. Az elmúlt években a vállalati értékelések és beruházások messze megelőzték a valós pénzügyi teljesítményt, ami a dotkomkorszak tanulságai alapján lufiképződéshez vezethet. Ugyanakkor az AI‑forradalom valódi innovációi is kibontakozóban vannak, és hosszú távon hatalmas értéket teremthetnek.

A befektetőknek és döntéshozóknak érdemes egyszerre lelkesedni és óvatosnak maradni: különbséget kell tenni a hype‑ot meglovagló cégek és a fenntartható üzleti modellt építő szereplők között, és csak utóbbiakat támogatni. A jelenlegi AI‑időszak legnagyobb tanulsága, hogy a technológia nem varázslat, hanem eszköz – és az eszköz értéke attól függ, mennyire tudjuk hasznosítani.