Sírva beszélt tegnap az Orosz elnök a Törökök hátbatámadásáról

„Ez az esemény túlmegy a terrorizmus elleni küzdelem normális keretén. Hadseregünk hősiesen harcol a terrorizmus ellen. Ám a mai veszteség egy kés a hátunkban, amit a terroristák cinkosai döftek. Nem tudom ezt másként körülírni. A repülőgépünket Szíria területe fölött lőtték le, egy török F-16-os levegő–levegő rakétájával. A gép szír területre zuhant, négy kilométerre Törökországtól.
Sem a pilótáink, sem a repülőnk nem fenyegette Törökország területét. Ez nyilvánvaló. Terroristák ellen harcoltak északon, Latakia közelében, ahol Oroszországból származó milícistákat azonosítottunk. A pilótáinknak az volt a feladatuk, hogy biztosítsák, hogy ezek az emberek soha ne térhessenek vissza Oroszországba. Ők ugyanis egyértelműen nemzetközi terroristák.

Emlékeztetnék, hogy egyezséget kötöttünk az USA-val a konfliktusok elkerülése érdekében, és úgy tudjuk, hogy Törökország csatlakozott az USA vezette koalícióhoz.
Az Iszlám Államnak több százmillió, több milliárd dollár bevétele van az olajból, és bizonyos országok fegyveres erői védik ezt a piszkos üzletet. Így már világos, hogy mitől ilyen pimaszok, miért ölhetnek embereket, miért tudnak terrortámadásokat végrehajtani szerte a világon, többek között Európa szívében.
Mindent ki fogunk elemezni, és a mai tragikus eseménynek súlyos következményei lesznek, beleértve az orosz – török kapcsolatokat. Mi Törökországot mindig is baráti országként kezeltük. Nem tudom, hogy a ma történtek kinek álltak érdekében, de az biztos, hogy nem nekünk. A törökök ahelyett, hogy azonnal kapcsolatba léptek volna velünk, tudomásunk szerint előbb a NATO partnereikhez fordultak, mintha mi lőttük volna le az ő gépüket, és nem ők a miénket.
Azt akarják a törökök, hogy a NATO az Iszlám Államot szolgálja? Elismerem, hogy minden államnak megvannak a helyi érdekei, és ezt mi mindig is tiszteletben tartottuk. De azt soha nem fogjuk megengedni, hogy olyan bűncselekményeket lehessen elkövetni, mint amilyet ma is láttunk. Természetesen bízunk abban, hogy a nemzetközi közösségnek lesz elég ereje ahhoz, hogy összefogva harcoljunk a közös ellenség legyőzéséért.”