Az 5 éves kis ukrán lányka egy hastánc produkcióval lépett a tehetségkutató színpadára… Bűbájos kis arcocskájával, mozgásával mindenkit lenyűgözött, ám tánc közben hamar feltűnik a nézőnek, hogy könnyek csillognak a kis szemében… Olyan szívszorító látni, hogy milyen szomorún, milyen keservesen táncol, hogy közben majdnem elsírja magát! Valahogy érezni azt, hogy nem igazán tetszik neki ez az egész, és hogy ez a produkció valószínűleg a szülei -főleg az anyja- erőltetése miatt jött létre. És örömet sem jelent számára, belesajdul az ember szíve, ahogy látjuk, hogy szinte szenved ez a pici gyermek, és hogy annyi bánat látható a szemében! Felháborítónak érzem, hogy egy ilyen kislányt hastáncra tanítsanak, hiszen tudva lévő, hogy az egy félig-meddig erotikus tánc, és abszolút nem egy ilyen apróságnak való. Aztán a végén a zsűritagok kérdezősködése közben tényleg elsírja magát. És hüppögve vallja be, hogy nem, ő ezt nem szereti csinálni. Istenem….hát van ennek így értelme???! Miért kell kicsi gyerekeket ilyesmire kényszeríteni? Nagyon sajnáltam őt, és csak az vigasztalt, hogy a színfalak mögött némileg meg tudták nyugtatni. De kétlem, hogy a kis lelke valaha is elfelejti ezt az egészet.