Nekiesett a fejszével és addig ütötte a követ, amíg már nem is emlékeztetett, egykori formájára. Hogy miért tette? Szeretetből!
Minden gyerek szeret babrálni kiskorában. Van, aki rajzol, fest, hajtogat, mások meg gyurmáznak, szobrászkodnak. Ez a kreatív, alkotó énünk kifejeződése, felszínre törése, amely sajnos felnőttkorunkra alábbhagy, elcsökevényesedik. Vannak viszont akiknél nem múlik el az alkotás iránti vágy. Mint ahogy Rogério Bertoldoesetében sem, aki fogja a fejszéjét és belevágja egy hatalmas sziklatömbbe, majd vésők segítségével fantasztikus szobrokat farag ki.
Első ránézésre nem gondolnánk, hogy ki lehet hozni ebből a sziklatömbből valami emberit, pedig a végén nem más, mint egy asszony alakja rajzolódik ki, mégpedig Rogério édesanyjáé.
Természetesen lépcsőzetesen alakulnak ki a körvonalak, és nem is csak egy arc formálódik ki, hanem egy teljes, ülő pozícióban lévő test. A végén pedig a büszke édesanya is odaül kőhasonmása mellé. Szinte teljesen egyformák.